Milyen barát az, aki utálni kezd, csak mert szerelmes lettem?!

Talán akkor kezdődött, amikor én egy másik munkahelyre mentem dolgozni. Rengeteget melóztam, és ennek kicsit több, mint egy év alatt meg is lett az eredménye. Előléptettek, kaptam egy kis csoportot.

Mikor újságoltam Áginak, látszott, hogy nem igazán érdekli, nem örül velem. Gratulált ugyan, de a több mint 10 éves barátságunkban kicsit többre számítottam, mint egy lájk jel a Messengeren. A pontos okot akkor még nem tudtam, csak később esett le, hogy ezt hívják irigységnek.

Először próbáltam nem foglalkozni vele, hisz mindenkinek vannak nehezebb időszakai. De aztán nem tudtam nem észrevenni, hogy elkezdett kerülni. Mint kiderült, Ági igazából sosem tartott alkalmasnak az új pozícióra - persze magát igen. De persze a nagy bátorító monológnál nem ezt mondta, mikor beadtam a pályázatomat. Ő is régóta vár a saját munkahelyén egy ilyen lehetőségre, de ez még mindig várat magára.

- De Jucikám, ez nem vall rád. Nem tudtátok volna ezt az egészet megbeszélni? - teszi fel feszült figyelemmel a kérdéseit Dóri.

- Először tényleg nem igazán értettem, mi baja Áginak, csak találgattam. És sajnos jól raktam össze a kirakóst, a közös barátok pedig megerősítették mindezt. Sokszor gondoltam, hogy szóba hozom, de végül úgy döntöttem, nem fogok magyarázkodni meg bocsánatot kérni a sikereim miatt.

- Bunkón viselkedett veled?

- Alapvetően igen. Leginkább került, minden más fontosabb volt. Ha pedig beszéltünk, lekezelő stílusban kaptam semmitmondó, félvállról érkező válaszokat. Mivel nem vagyok az a "kikérem magamnak" stílusú ember, így ráhagytam. Szarulesett, és otthon bőgtem is miatta, de kerestem magamban is a hibát, mert biztos én is változtam... Aztán szerencsére ez mára elmúlt. Mostanra tudom, nem rajtam múlt.

Forrás: Shutterstock

- Hogy maradtatok még ezután barátok?

- Őszintén? Már nem voltunk azok, és az a 10 év sem volt az, ha engem kérdezel. Mert ha a legjobb barátodra irigy vagy, akkor ott valami nincs rendben. Persze én is csak utólag vagyok ilyen okos. Visszatérve a mi kis témánkra: úgy fél év után enyhülni látszott a dolog, és újra elkezdtünk közeledni egymáshoz. Csak aztán jött egy másik gonosz tett tőlem: szerelmes lettem.

Zolit ő is ismerte látásból, de sosem beszéltünk róla, hogy tetszene neki. Aztán egyszer összefutottam vele vásárlás közben, és beszélgettünk egy jót, ő pedig ezután rám írt - így kezdődött a mai napig tartó szerelem. Az elején nem szóltam Zoliról senkinek. Majd amikor egy hónaposak voltunk, Áginak is meséltem róla egy haveri házibuli alkalmával. És a kitörő öröm - no meg a gratuláció - ismét elmaradt. Amit sikerült kinyögnie, az annyi volt csupán, hogy Zolinak jó stílusa van. Mondhatnám, hogy biztos a pia miatt volt mindez, de tudjuk az igazságot...

- De hát neki is voltak kapcsolatai, nem?

- Persze, voltak, bár akkor inkább csak egyéjszakás kalandokban utazott. De ezzel én sosem foglalkoztam, ez mindenkinek magánügy. Ha pedig kilátásban volt neki valami ígéretesebb, mindig vele örültem. De a lényegen nem változtat, hogy a távolságtartás újra elkezdődött. Ha valamiért összefutottunk, akkor sosem kérdezett Zoliról vagy rólam. Mondjuk, az arcomra volt írva, hogy boldogok vagyunk.

- Te nem szeretnéd újrakezdeni Ágival?

- Nem. A munkahely és a barátom mellett még volt sok apró kis dolog, ami hozzájárult ahhoz, hogy nem vagyunk barátok. Tudom, hogy nem lennék képes félretenni a sérelmeimet. Folyamatosan azon agyalnék, hogy melyik pillanatban hazudik, mikor nem válaszol őszintén. Az irigységről már nem is beszélve. Így pedig egyetlen barátságnak sincs értelme.

B.Barbi novellája

forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?