A nagymamámtól tanultam meg, mit jelent nőnek lenni!

Apai nagymamám volt a legstílusosabb, ízig-vérig nő, akit valaha ismertem. Sajnálom, hogy a fiatalkori énjét nem ismerhettem személyesen - de abban biztos vagyok, hogy idősebb korára sem fakult meg az a megfoghatatlan valami, amitől sugárzó, erős, de mégis nőies maradt.

Ha háztartásbelinek képzelünk el valakit, akkor a régmúlt idők engedelmes, elnyomott háziasszonyai, vagy éppen egy lestrapált, fáradt anyuka jelenik meg a lelki szemeink előtt. A nagymamám például megmutatta nekem, hogy háztartást vezetni egyáltalán nem ciki, sőt!

Volt dolgozó nő is és háziasszony is, de mindkettőt ugyanolyan lelkesedéssel, vehemenciával végezte. A régi idők kifejezésével élve úrilánynak nevelték, és mégis nagyon büszke volt rá, hogy "háztartást vezet". Minden reggel tálcán vitte be papámnak a reggelit a dolgozószobába, büszkén, egyenes háttal. Nem kötelességből, nem elvárásból, hanem mert ő úgy döntött. Szeretetből. Talán ezért nem keltett soha egyetlenegyszer sem elnyomott háziasszony vagy házicseléd benyomást.

Ő úgy volt stabil háttér, a család összetartója, hogy egy percre sem adta fel önmagát. Volt saját magára is ideje, már akkor, amikor az énidő fogalma nem volt ekkora divat. Ezt az időt a barátnőivel, a színházban vagy a fodrásznál töltötte. Egy cseppnyi nagyvilági élet, saját magunkkal törődés mindenkinek jár - és már csak azért is szükség van rá, hogy ne fakuljunk meg, ne szürküljünk be.

Noha határozott, erős akaratú asszony volt, mégsem beszélt soha tiszteletlenül a nagypapámmal - és persze ő sem vele. Azt mondta, az a hosszú, boldog kapcsolat titka, hogy a felek mindig igyekezzenek úgy eljárni, hogy a másiknak jó legyen. Csak szeretettel említették egymás nevét. De velem sem kiabáltak gyereknevelés címén, pedig az összes hétvégét és nyári szünetet náluk töltöttem.

Egy gyakran házsártos, házisárkányként viselkedő, ordító asszony minden, csak nem nőies. Kérni, elvárásokat támasztani, megmutatni, hol a határ, szelíd határozottsággal is lehet. És abban is biztos vagyok, hogy a tiszteletet is csak így lehet egymással szemben megtartani.

Forrás: Shutterstock

Akármit is csinálsz, maradj nő külsőre is!

A nagymamát soha nem láttam lepukkant állapotban, akármikor is állítottam be. Nem költött vagyonokat szépítkezésre, egyedül csak fodrászhoz járt rendszeresen. A pipere csomagja minimális készletből állt: rúzs, manikűrkészlet, szemránckrém és egy üveg Chanel 5. Mert ha Chanel 5 van rajtad és rúzs, akkor lényegében bármilyen helyzetben megállod a helyed! A színesre festett száj és egy minőségi parfüm ad egyfajta megfoghatatlan, nőies magabiztosságot.

A stílustanácsadók is mindig azt mondják, hogy minőség a mennyiség felett! Ugyan akkoriban még nem volt divat a styling, de a nagymamának például nem dőltek ki a szekrényéből a fast fashion ruhák, és hirtelen ötlettől vezérelt shopping tévedései sem voltak leárazáskor. Viszont azt a húsz darab ruhát, ami lógott a szekrényében, egytől egyig kézzel készítették, és rá szabták - és kalap, kesztyű nélkül még a piacra sem ment el.

Ha nem is engedheti meg manapság az ember a saját szabónőt, azért talán érdemesebb egy-egy minőségibb darabba fektetni, mint felhalmozni egy szekrénnyi olcsó cuccot, ami egy szezon erejéig divatos csak.

Ez a fajta nőiesség nemcsak a külsőségeken múlik, hanem mélyen, belülről fakad. Nem tudom, hogy melyik hozza magával melyiket. Talán ha külsőre elkezd az ember egy kicsit nőiesedni, az a belső viselkedés megváltozásával is jár, ugyanakkor a belülről fakadó nőiesség biztos, hogy a külső megjelenésben is utat tör. Nem csak a sminkben vagy a divatos ruhákban, hanem a mozdulatokban, a tartásban, a mosolyban egyaránt.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?