házasság válás csalódás megcsalás feleség félrelépés Törőcsik Edit
"Mindig a feleség tudja meg utoljára" - súgta anyám a barátnőjének, mint valami megfejtést az élet problémáira. Én meg hallottam. Nem igazán tudtam, hogy mit jelent, csak azt értettem, hogy utoljára, meg hogy feleség. Nyilván azért, mert nem fontos - morfondíroztam magamban.

Hiszen azt láttam, hogy anyám, mint feleség, mindent tudott. Azt, hogy apámnak mennyi a fizetése, azt, hogy mennyi a rezsi, azt is, hogy apám anyjának mikor van a születésnapja, és hogy milyen ajándékot vigyünk. Hogy éppen melyik gyerekük hányadikos, meddig kell még fizetni a részletet, mennyi pénzünk marad hó végére, mikor és hová futja egy nyaralásra. Szóval, olyan nincs, hogy ő valamiről ne tudott volna.

Amikor már középiskolás voltam, mindenfélét hallottam apámról. Kisvárosban élünk, itt még azt is tudják, mikor mész vécére. Hogy apám a vonaton ezzel és ezzel a nővel beszélgetett, meg hogy érdemes apámmal jóban lenni, akkor nem követel annyit főnökként. Én nem tartottam olyan extra dolognak, hogy egy nővel beszélget. Nem mindegy, hogy nő vagy férfi? A pletyka másik fele meg kimondottan tetszett. Mégiscsak egy főnök az apám, legyenek is vele jóban! Ekkor még a mögöttes tartalmat nem értettem...

"Minden házaspár veszekszik néha, nem jelent semmit" - mondta mindig anyám, és nem is foglalkozott ezekkel a híresztelésekkel. Ezt tanultam, ezért később így csináltam én is. Pedig tudod. Akkor is, ha nem. Hát, hogyne tudnád!

Először eszembe sem jutott, hogy ilyenekre kellene gondolnom, mert ugye, mindenki magából indul ki. Én nem kacsingattam kifelé, ezért azt hittem, a férjem sem tesz ilyet. Ismertem őt. Bíztam benne. Tudtam, hogy jó pasi, és hogy fiatalon - bocs, fiatalabb korában - nem volt az. Ő az, akinek jót tett a kor, a deresedő halánték, a felelősség, a család. Azt is tudtam, hogy imád ebben fürdeni. Hát, miért ne? Ha ettől jobban érzi magát, én, a felesége is csak nyerhetek ezen.

Még az sem tűnt fel, hogy mindig dolgozik. Hétvégén is, este is. Még büszke is voltam rá, hogy a nagyfőnökök is észrevették, milyen jó ember az én férjem, és ennyire igényt tartanak a munkájára. Bár én nem tudtam annyit, mint anyám, mert külön számlára kaptuk a fizetésünket, ezért fel sem tűnt jó sokáig, hogy ha ennyire sokat dolgozik, akkor miért nem kap több pénzt érte... Vagy előléptetést, vagy beutalót a céges balatoni nyaralóba. Ő csak dolgozott ingyen, mert szerette. Hát, én ezt hittem.

Forrás: Shutterstock

Aztán már haza sem nagyon jött. Csak lerakta a szennyesét, lefürdött, és ment. Mivel anyám tényleg mindent tudott, ő mindig megkérdezte apámtól, hogy "Mikor jössz haza, Bélám?", ő meg erre mondott valamit, ami soha nem úgy volt. "Közbejött valami" - magyarázta, amit anyám elhitt. Én ebből azt tanultam, hogy ilyet nem kérdezek a férjemtől, mert úgysem jön haza akkor, amikor mondja, hiszen az apámnak is mindig közbejött valami. Szóval, soha nem kérdeztem rá. Azt gondoltam, tudja, hogy mi a dolga, felnőtt ember, jön, amikor tud. Így meg az lett, hogy nem is nagyon jött haza.

Már gyanakodhattam volna, de még mindig nem tettem. Ment az életünk nélküle is. Az esték a gyerekekekkel mozgalmasak voltak. Lecke, kikérdezés, vacsora, fürdés, mese, altatás - csak bezavart, ha az altatás előtt befutott. Mert akkor a gyerekek őt akarták, játszani vele, aztán csak tíz óra lett, és ugye a reggel is az én feladatom volt. Ébresztgetés, reggeli, tízórai készítés, neki is.

Az is jobb volt, amikor nem aludt otthon. Eggyel kevesebb feladat nekem - ja, nem is eggyel! Nem kell megfőzni neki a kávét és bevinni, nem kell kivasalni az ingét és a nadrágját. Nem kell reggelit csinálni neki, nem kell tízórait készíteni és beszélgetni - és mindezt korábban, mert ő azt akarta, hogy ezeket nyugodtan tegyük, amikor még a gyerekek alszanak. Szóval, nem hiányzott.

Aztán hétvégéken sem láttuk már. Észrevétlenül tűnt el mellőlünk. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy lett egyre több programjuk, én pedig elvittem őket, aztán hazahoztam, ráadásul mindig aludt nálunk valaki - egyszerűbb volt, hogy a férjem nincs itthon. Aztán egyszer csak leesett. Amikor már hetek óta nem találkoztam vele, megértettem. Tényleg mindent a feleség tud meg utoljára...

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.