Nem az exembe vagyok szerelmes, hanem abba, aki mellette voltam...

Egy kapcsolat lezárása után a korábbi partnereinkkel való viszonyunk sokféle lehet.

Előfordul, hogy teljesen megszakad a kapcsolat, és nem tudunk róluk semmit, ahogy az is, hogy barátság/haverság lesz az egykori szerelemből, és néha elmegyünk együtt sörözni. De olyan is történhet, hogy újra fellobban az a bizonyos szikra, akár jóval a kapcsolat lezárása után is.

Vajon mitől függ, melyik verzió történik?

Sok kapcsolatban az új pár számára vörös kendő a másik exe: kevés dolog tud annyira kiborítani valakit, mintha a párja korábbi kedvese felbukkan, és gyakran keresi a társaságát - annak tudatában is, hogy az illető már nem szingli. Az, hogy ez sokaknak nem tetszik, teljesen normális, hiszen sok veszélyes exről hallottunk már, de vannak teljesen ártalmatlanok is...

De hogyan döntsük el, hogy az aktuális volt pasi/barátnő melyik kategóriába tartozik?

Ehhez szerintem ismernünk kell az egykori kapcsolat mozgatórugóját: elvégre valamiért működött egy ideig (tehát volt benne valami jó), aztán vége lett (tehát valami mégsem volt jó). A nagy kérdés szerintem az: mi működött annak idején vele - és vajon az új kapcsolatban ez jól működik-e? Mert ha pont az a kapcsolat gyengéje, ami az exszel remek volt, hát akkor néha bizony van ok aggodalomra...

Vajon mennyire múlik el két ember között az a valami, ami egykor volt?

Lehet, hogy lezártuk a múltat, kimondtuk, hogy vége, és tovább is léptünk mindketten - de olykor mégis marad valami kapocs, ami be tud zavarni a rendszerbe (már persze, ha hagyjuk). Az exekkel azért kell óvatosan bánni, mert néha nemcsak az ő személyük vonzó, hanem talán az akkori énünk is, akik mellettük voltunk.

Például a főiskolás szerelmemre gondolva mindig eszembe jut, hogy milyen jó volt az a pár év, mennyire szerettem arra a főiskolára járni, életem egyik kedvenc időszaka volt. Tehát nem biztos, hogy kizárólag az ő személye váltja ki belőlem a mosolygást, hanem az a valaki is, aki akkor voltam, amikor ő volt a pasim. Ezt néha nagyon nehéz elválasztani az adott embertől, akár tévútra is vihet minket olykor.

Forrás: Shutterstock

Sokszor hallunk olyan történetet, amikor valakinek volt egy fiatalkori nagy szerelme, de mégis mással házasodik össze, gyerekeik is lesznek, majd elválnak. Aztán egyszer csak újra találkozik a fiatalkori szerelmével - 10-20-30 év után -, fellobban a láng, és utána boldogan élnek. Kérdés: valóban arról van szó, hogy annak idején valamiért még nem voltak elég érettek egy komoly kapcsolathoz egymással, és ennek később jött el az ideje? Vagy inkább csak biztonságosabb visszatérni az exhez - pláne egy bizonyos kor után?

Hiszen az exem 40-50 évesen sem annyinak lát engem: az ő szemében én valahol ugyanaz a bohó 20 éves lány leszek, akit annak idején megszeretett - még ha változtam is közben, ez a kép mindig élni fog benne. Lehet, hogy én is éppen ezért érzem bohónak magam a társaságában.

Valószínűleg ez olyan izgalmas az exekben: nem - mindig csak - kifejezetten az ő személye, hanem a mi saját múltunk, ami mintha megelevenedne, visszatérne, amikor felbukkan az ex. Talán ezt sírjuk vissza ilyenkor, és a volt szerelmünk csak egy segítség a visszaemlékezésben.

Mindenesetre mielőtt vad flörtölésbe, netán kapcsolatba kezdesz az exeddel, gondold ezt végig: ő az, aki most valóban, újra megdobogtatja a szívedet, vagy csak felébredt benned a nosztalgia, ésa szép emlékeket, a régi életedet/énedet sírod vissza?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek