Papíron nős, lélekben szabad: Amikor a férj bármit megtehet!

Sokféle kapcsolat, együttélési forma létezik - attól függően, ki mit visel el, mire hajlandó. Akár a külvilág kedvéért, akár saját magáért. Van, aki elhiteti magával, hogy jobb házasságban élni, bármilyen rossz és kiüresedett is az.

Megbélyegzésnek veszi a szingliséget, a magány megfelelőjének, nem pedig lehetőségnek a boldogsága megvalósítására. Van, aki hallgat, nyel és nem néz arra, ahol olyasvalamit látna, ami szívének fájó: például, hogy a férje egyik napról a másikra letette a jegygyűrűjét. Nem akarja megkérdezni, de kitalálni sem, hogy miért. Esetleg titokban olyan helyekre jár, ahol jobban mutat és nagyobb előnnyel indul, ha nincsenek az ujján "felesleges" ékszerek?

Házasságot azért kötünk, mert szerelmesek leszünk, és azt hisszük, megtaláltuk életünk párját. Azt, aki nemcsak a csillogó szemünkre és a csacsogásunkra kíváncsi, de mellettünk áll a nehéz napokon is, amikor sírunk, bánatosak vagy fáradtak vagyunk. Igen, a szerelem idővel elmúlik, jó esetben szeretetté alakul, de a tüzet fenn lehet - és kell is - tartani. Ha egykor fontosak voltunk egymásnak, és nem történt semmi egetverő gond a házasságban, akkor ennyi befektetést mindenképpen meg kell tennünk annak érdekében, hogy még tíz-húsz év múlva is jól érezzük magunkat a kapcsolatban.

Ám mi van akkor, ha nem tettünk semmit, csak a véletlenre és a sorsra bíztuk magunkat, hátha úgy is fenntartható a házasság? Akkor lehet, hogy egy idő után az egyik - vagy mindkét - fél kikacsint, hogy olyasvalamit érezzen újra, amit már régóta nem. Tüzet, vágyat, szenvedélyt és bizsergést, hogy ő is kívánatos és vonzó. Azt, ami egy ideje már hiányzott a házasságukból.

Sok férfit látok a környezetemben, akik ezt szinte mesterfokon űzik, olyan rutinnal és magabiztossággal, hogy senkinek sem szúr szemet a dolog. A környezetük tudja, hogy házasok, jó esetben külön élnek a feleségüktől, de az is lehet, hogy még egy házban, lakásban kerülgetik egymást. Aztán megpillantanak valakit, aki feléleszti a tüzet, amiről azt hitték, már régen kialudt és soha többé nem fog lángolni.

Forrás: Shutterstock

Jönnek a szerelmes ölelések, forró csókok, és az a kellemes, izgalmas érzés, amely kitart a következő találkozásig. Ami még munka közben, az unalmas képernyőre nézve is mosolyra készteti a férfit. A feleség mindeközben csak azt látja, hogy a férje megváltozott, és pontosan tudja, hogy ennek komoly oka van. Ám vagy nem érdekli, vagy nem akar vele foglalkozni, esetleg meg akarja spórolni a veszekedéseket, ezért hallgat.

Aztán különköltöznek egy időre, majd hosszú távra - a házasság papíron továbbra is létezik, mégsem lépnek annak érdekében, hogy ez változzon. A férfi kivirul az új barátnője mellett, akit nyilvánosan is felvállal, olyan természetességgel viszi el a céges bulikra, mintha mindig is vele lett volna. Be sem mutatja a kollégáinak, a keresztnevén emlegeti, hiszen nem egy idegenről van szó, hanem a barátnőjéről.

Az emberek pedig nem kérdeznek semmit, hiszen ha ilyen nyíltan teszi, akkor biztosan rendezte a sorait... mármint a feleségével. Vagy a volt feleségével? Itt már azok is elbizonytalanodnak, akik eddig úgy tudták, hogy még házas.

Igen, a kérdés folyamatosan a levegőben lóg: miért nem válnak el? Kinek jó ez? Az új barátnőt miért nem zavarja, a feleség miért nem akar szabad lenni, és a férj miért tesz úgy, mintha nőtlen lenne, amikor nem az? Papíron házas, lélekben szabad - sokan úgy gondolják, hogy ez egy új párkapcsolati forma. Miközben biztos vagyok benne, hogy a két nő igenis tisztázott viszonyokat szeretne, hiszen házasság házastárs nélkül, illetve szerelmi kapcsolat hármasban - egy papíron létező feleséggel - nem a boldogság záloga...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?