Nem tudom elhinni, hogy szerethetlek!

Minden szerelem más és más, mégis egy tőről fakad valamennyi. Többnyire a séma is hasonló: szeretünk, pofára esünk, nagy nehezen összekaparjuk magunkat, és az "énsohatöbbénemleszekszerelmes" elhatározása után újra elkezdünk bízni, szeretni.

Késő délelőtt van, a lehúzott redőny lyukacskáin át beszűrődő fény kellemes hangulatot ad az utolsó szabad délelőttünk álmos óráinak. Zajos hónapok vannak mögöttem, és most egyszeriben végtelen hálát érzek azért, mert vagy nekem. Pedig jóformán még nem is ismerlek.

Csak nézem, ahogyan alszol. A mellkasod egyenletesen emelkedik fel és le, ahogy álmod keveredik a valódi világ levegőjével. Nem akarok megmozdulni, mégis késztetést érzek, hogy megérintselek, hogy realizáljam: ez nem hallucináció, hanem hús-vér valóság.

Nem merek megmozdulni. Nem akarom a nyugalommal átitatott testedet visszarángatni az élet mókuskerekébe, de nem tagadom, az önzőség is szerepet kap a kis egyszemélyes romantikámban, hogy csak hadd nézzelek még pár percig, mielőtt felébred mellettünk az élet.

Te hirtelen felriadsz, és én úgy teszek, mintha mi sem történt volna: feléd fordulok, végigsimítom az arcod, és egy jó reggelt csókot követően már el is felejtem a néhány pillanattal azelőtti kislányos zavaromat.

Forrás: Shutterstock

Aztán magam sem tudom, miért, de menekülőre fogom. Hagylak pihenni, amíg kilépek a félhomályból a kócos vasárnap reggelbe, hogy kávét főzzek. Pedig hidd el, sokkal szívesebben feküdnék még melletted, de nem akarom, vagyis inkább nem merem (még) hagyni, hogy az érzelmeim teljesen eluralkodjanak rajtam. A ridegségemből, szótlanságomból néha azt hiheted, az én szívem valami egészen más minőségű érzéssel telített, és a vágyaink két külön pályán haladva szép lassan elfutnak majd egymás mellett.

Tudom, nem fair dolog a régmúlt sérelmei miatt épp tőled tartanom, akiről pedig tisztán érzem, hogy valahogy más vagy, mint a többiek. Mégis mikor a szám valódi őszinteségre nyílna, megtorpanok, és ezzel a kettőnk felhőtlen boldogságának útjába állok.

Köszönöm, hogy vagy, és nem győzök elég hálás lenni azért, hogy felfedezted bennem a társadat. Őszintén nem gondoltam, hogy leszek még ilyen boldog, annyira belesüppedtem már a magányos hétköznapokba. Az, hogy mellettem ébredsz fel reggelente, még ma is az újdonság varázsával hat rám.

Hálás vagyok, mert vagy nekem és melletted lehetek, hálás, mert értelmet adsz a mindennapjaimnak és beengedtél a saját életedbe. Köszönöm, hogy megtaláltál, és köszönöm, hogy rád találhattam! Alig ismerlek, mégis az az érzésem, mintha mindig mellettem lettél volna, ugyanakkor tudom, ha természetesnek venném, hogy vagy nekem, hatalmas hibát követnék el.

Dely Diana

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?