20 évesen szültem: Nem voltunk gazdagok, de boldogok igen!

Minden nehézség ellenére, ha újrakezdeném, ismét fiatalon szülnék. Igaz, mikor én voltam 20 éves, nem volt elvárás, hogy minden lánynak legyen 2 nyelvvizsgája, diplomája meg jó állása.

Ahogy az sem, hogy építsen karriert magának mielőtt gyereket vállal, nehogy kiszolgáltatott nő/anya/feleség váljék belőle. Akkoriban 20 évesen nem éreztük magunkat éretlennek egy gyerekhez, és a társadalom sem gondolta rólunk, hogy alkalmatlanok lennénk a feladatra. Én mindig fiatal anyuka szerettem volna lenni. Igaz, voltak helyzetek, mikor nem pont úgy képzeltem az életem, ahogy alakult - de hogy jó anyukája voltam a fiamnak, abban biztos vagyok - pedig együtt nőttünk fel.

Mindig mondták, milyen jól nevelt fiam van, én meg csak nevettem. "Ő ilyen jól neveltnek született!" - válaszoltam. Mert én 20 évesen tuti nem tudtam még, hogy kell jól "nevelni". De visszagondolva, talán pont ebben rejlett a fiatal anyaság tökéletessége.

Mi kell egy gyereknek?

Szeretet, biztonság, anya, apa, család. Ezek 20 évesen is maximálisan megadható dolgok. Talán nem kapta meg tőlem a legmárkásabb babakocsit, ruhákat, játékokat, és légzésfigyelőnek is csak én voltam ott, aki lelkiismeretesen hallgattam az egyenletes szuszogását, mikor aludt. Nem volt automatán ringató babaszéke, ami helyettem ringatta. Nem volt medencés házunk, és megbízható, német márkás családi autónk sem. Volt helyette kis lavór a teraszon meg tömegközlekedés. Séta az oviba, csigák, bogarak és mindenféle fűszálak felfedezése.

Volt lazaság!

Nem nyomasztott az idő múlása, mert 20 évesen egy opció volt csak, hogy előttünk még az egész élet. Bármi megtörténhet velünk, bármire képesek vagyunk. A nagy számok törvénye szerint látom majd a gyerekem felnőni, és megérem az unokám születését is. Nem voltak kétségek a jövőnket illetően.

Volt támogatás, családi háttér.

Maximális bizalmat kaptam a szüleimtől, és ez a bizalom fordítva is igaz volt, hiszen nemrég még ők neveltek engem. Hatalmas segítség volt a kezdeti időkben, hogy mellettem volt anyukám, és kicsit még fogta a kezem. Úgy fogta, hogy közben azt éreztem: nem vezet, hanem támogat.

Forrás: Shutterstock

Volt türelem.

Nem mondom, hogy az idősebben szülő társaim nem türelmesek, de fiatal anyaként valami megfoghatatlan belső türelemmel tudtam gyereket nevelni. Saját gyermeki lelkem sokkal közelebb volt a fiam lelki világához, mint most, 40 felett a lányoméhoz. 20 évesen még emlékeztem, milyen sokáig írtam a "lesz"-t két sz-szel, vagy éreztem idegennek a szöveges feladatok világát.

Emlékeztem még, milyen volt gyereknek lenni, mit csináltam taktikából, és mit őszintén. Generációs szakadéknak pedig híre-hamva sem volt köztünk. Nyilván akkor is anya voltam és szülő, nem pedig barátnő, de így is a fiam a legjobb barátom a mai napig.

A fiatal test csodákra képes!

A szervezetem úgy reagált a terhességre és a szülés utáni regenerációra, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne 20 évesen szülni. Szülés után úgy engedett haza az orvosom, hogy maga is csodálkozott, mert a méhem annyira visszahúzódott, mintha már 2 hete szültem volna. A formám viharos gyorsasággal kaptam vissza, a kialvatlanság pedig meg sem kottyant.

20 évesen szültem, de nem ment tönkre az életem a gyerek miatt. Minden olyat megtanultam, amit szerettem volna. Lediplomáztam, utaztam a világban, buliztam is eleget - és ma is úgy élek és azt csinálok, amit szeretek, amit választottam.

Az első gyerekemet 20 évesen szültem, a másodikat 38. Mindkettőnek volt előnye és hátránya is, de úgy érzem, sokkal szegényebb lennék ma, ha 20 évesen nem tettem volna azt, amit a szívem diktál.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek