Vicces (vagy horror)sztorik a gyerekszobából!

Mindig is értetlenkedve hallgattam azt a sztorit, amit anyám mesélt el időről időre még a gyerekkoromból. A mindig drámai/gyászos/vádló hangon előadott történet szerint, amíg ő az új ház ablakát pucolta, apám a leendő nappali villanyszerelési munkáit végezte - és sajna, eközben úgy tett, mintha vigyázna ránk...

Mi pedig szorgalmas ovisokként besegítettünk neki: minden dupla konnektorba facsavarokat dugdostunk... Anyám visszatért, és sokkos állapotban megszámolta: éppen hússzor történt meg a csoda, hogy nem rázott meg minket az áram. Ezt a történetet totálisan felháborítónak tartottam - egészen addig, ameddig én magam is anya nem lettem.

Aztán egyszer úgy esett, hogy a wc-n töltött magányos perceimből visszatérve megpillantottam, hogy a kisfiam egy szarvasmarha ellését nézi a YouTube-on - és akkor megvilágosodtam. A szülői lét állandó. Elkezdődött, amikor elkezdődött, viszont nem ér véget sosem. Lehetetlenség minden pillanatban tudatosan, óvatosan és tökéletesen csinálni. Néha becsúsznak hibák. Sokszor súlyosak is.

Egyre több gyermekes barátom előtt mertem felfedni azokat az ordas bakikat, melyeket anyaként követtem el. Például, amikor azt hittem, milyen cuki a baba meg a macska együtt, de a házi kedvenc egy óvatlan pillanatban megkarmolta a hamvas kis babakacsót.

Amikor kapáltam a kertben, a gyermek pedig a jéghideg, koszos vízzel teli esővízgyűjtő dézsába vetette magát, hiszen pár hónappal azelőtt az még a kis babakádja volt... Ami ekkor történt, az engem is meglepett: kínban vergődve, sírva vagy nevetve, de valahogy mindenki felfedte a kártyáit. Hiába... az anya bakik nem maradnak titokban.

Forrás: Shutterstock

Voltak viccesek, de veszélyesek is. A fotel mögött szétcincált kazetták szalagjai kiválóan funkcionáltak parókaként a gyereknek és remek okot adtak a szülőknek egy agyvérzésközeli állapotra.

Mint tudjuk, a gyerek utánozva tanul: így eshetett meg, hogy egy ovis paradicsomot csukott a laptopba, hiszen anya is így csinálta... a reggelit a melegszendvics-sütővel.

A munkahelyre szombaton becipelt dedet sem lehetett elég gyorsan felvilágosítani minden tiltólistás dologról: így esett meg, hogy a bank vészjelzője "véletlenül" megszólalt, a rendőrség pedig rövidesen megjelent.

Az olajradiátor megsimogatása, a csiga szarvának alapos megnyalogatása és a popsikrém megkóstolása már egyáltalán nem vicces kategória, pedig mindegyik anya "félrenézése" alatt következett be.

Ha már a horrornál tartunk: az alatt a három perc alatt is sok hajmeresztő dolog megtörténhet, amíg anya átveszi a küldeményt a postástól (szerintem a gyermekek képesek meghajlítani az időt). Például kimászik a járókából, elsétál a konyhába, felmászik a pultra, kiveszi a kenyérvágó kést a fiókból, aztán nem érti, ennek a rengeteg "elintézett dolognak" vajon miért nem örül a visszatérő szülő...

A tökéletes anyák - és a gyermektelenek - nyugodjanak le: a gyerekek szerencsére az összes történetet túlélték. Brit tudósok pedig bebizonyították, hogy minden gyermek összefirkálja egyszer a falat, és olyan kölyköt sem hordott még a hátán a bolygó, aki ne evett volna legalább egy falatot a drága anyaföldből... Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy továbbra is minden anya maximálisan megpróbál figyelni a gyerekeire - még akkor is, ha ez nem mindig sikerül...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?