Férfivélemény: Néha bele kell pusztulni a fájdalomba!

Volt már veled úgy, hogy reggel kinyitottad a szemed, és ahogy beáradt a tudatodba a valóság, legszívesebben visszaaludtál volna? Mert az álmok, amik miatt egész éjszaka hánykolódtál, még mindig jobbak, mint az életed. Hát velem már többször is...

Volt egy durva szakításom, és ettől teljesen magamba fordultam. Éjszakánként nem tudtam aludni, a munkahelyemen viszont elaludtam a cigiszünetekben. Talán kicsit többször is, mint az ildomos lenne, ezért persze aztán kirúgtak. Bár ehhez mondjuk, az is hozzásegíthetett, hogy már le sem szartam a munkát. Szóval, ott feküdtem reggel az ágyamban, egyedül, pénz, munka és kilátások nélkül. Se képzettségem, se szerelmem, se kedvem az élethez.

Ilyenkor előfordul, hogy az ember elkezd búcsúleveleket fogalmazni, és azon filózik: vajon a reggeli gyors vagy a radiátorcső lenne-e a barátságosabb utolsó társ? De aztán hamar rájöttem, hogy nem vagyok elég drámai ehhez - magyarul túl beszari vagyok.

Viszont akkor hogyan tovább? Amikor elveszítetted a hited a nőkben, a világban, önmagadban? Mi a francért lenne érdemes folytatni, tovább küzdeni, újra pofára esni? Mert nincs más választásod...

Úgy érzed magad, mint egy rongybaba, aminek letépték a fejét, aztán letépték a karját is, és azt beleállították a nyakába - csak, hogy szarul is nézz ki. Nem tehetsz mást, mint hogy fogsz egy baromi nagy tűt, egy rohadt vastag madzagot, és szépen, türelmesen elkezded visszavarrni a darabjaidat.

Igen, fájdalmas, és többé nem leszel olyan, mint előtte voltál - de talán nem is ez a cél. Ugyanis minél többször cincál szét az élet, és minél több öltés van rajtad, annál nehezebb lesz téged legközelebb kettétépni. Tudom, ostoba egy hasonlat, de attól még igaz.

Forrás: Shutterstock

Egyáltalán hogy a francba lehet ezt elkezdeni? Mindenkinek vannak keretei. Kis dobozokat csinálunk magunknak, belemászunk, mint a macskák, és azt hisszük, hogy csak odáig tart a világ. Ami pedig azon túl van, az szörnyűséges, és tuti nem élnénk túl. Ezért nem is merészkedünk ki a magunk kis világából. Hiszen itt biztonságban vagyunk, véd a hitünk, az értékrendünk, a tapasztalataink.

De valójában ez egy baromság, te pedig nem teszel mást, csak a fejedre húzod azt a dobozt, és emiatt nem látsz tisztán. De ettől függetlenül bármi megtörténhet veled, neked pedig meg kell tudni birkózni ezekkel. Úgysem tudsz örökre elmenekülni, elbújni a csalódások, félelmek elől.

El kell fogadnod: benne van, hogy kirúgnak, eldobnak, megcsalnak, kihasználnak, átvernek - és ki tudja, még mi mindent csinálnak veled. Ezektől nem véd meg a kis dobozkád. Viszont ezek által közelebb kerülsz a valósághoz. Hiszen amit akkor érzel, amikor például csalódsz valakiben, na az igazi, valódi érzés.

Olyankor már nemcsak a felszínt karcolgatod, hanem igazán mélyen jársz. Így tudhatod meg, mi az, ami igazán fontos neked, és mi az, amiért érdemes küzdeni. Ettől kezdve pedig már nem aggasztanak olyan hülyeségek, hogy nem elég gyors a neted, kevés lájkot kapott egy képed, lecsúsztál egy cipő akcióról, vagy elcsúsztál egy számlával. Rájössz, hogy ezek nem számítanak.

Ezentúl képes leszel jobban fókuszálni arra, ami igazán értéket jelent számodra. És azt is megtanulhatod, hogy igenis vedd el azt, ami jár neked. Ne engedd, hogy a boldogságod másoktól függjön! Mert habár azt nem befolyásolhatod, hogy mekkora pofont fogsz kapni legközelebb, de képes lehetsz visszaütni és továbbállni. Ne te legyél az aki a földön marad!

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Petitől!
Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Peti stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?