Te nem őt szereted - csak azt, akivé válhatna!

Van egy barátnőm - gyönyörű, okos nő -, aki folyton a szerelmet kutatja. A forgatókönyv nem változik: kezdetben el van ájulva a férfiú makulátlan jellemétől, aztán hamar kiderül, hogy ismét árnyékra vetődött. Egyértelmű: Hédi nem a valóságot látja, hanem a potenciált. Azt, aki és ami a másik lehetne.

Sokan vagyunk ezzel így, különösen nőként. Észrevesszük a másikban a lehetőséget: mondjuk, hogy tehetséges szervező - de az már elkerüli a figyelmünket, hogy iszonyú lusta. Csodálattal figyeljük, mennyire optimista, de nem vesszük észre, hogy légvárakat épít. Tudjuk, hogy egy napon - ha összeszedi magát - remek lesz vele az élet, de ennek akadályait átmeneti, apró hibaként érzékeljük, ami pusztán szeretettel és türelemmel kiküszöbölhető.

A barátaink közül sokan megmosolyogják Hédit: "Tessék, már megint szerelmes, már megint csalódott." Mások féltik: "Megvan a magához való esze, miért nem választ hát okosabban? Miért a potenciált nézi az épp aktuális valóság helyett?" Sokakkal beszélgettünk magáról a jelenségről, végül arra jutottunk: ha valaki csak azt látja a másikban, hogy mivé válhatna, az sokat elárul a karakteréről.

Íme, néhány tanács, ha te is ebben a cipőben jársz:

  • Először is, ne borulj ki: ha lehetőségeket látsz azokban, akikben senki más, bizonyára jó ember vagy. Épp ezért látod meg a másikban is a jót. "Akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek."
  • Nem először fordul veled elő, hogy olyasmit láttál bele a párodba és a kettőtök kapcsolatába, ami nem is volt igaz? A legjobb, ha felismered és elfogadod ezt. Ilyen vagy. Nem árt viszont, ha közben mindent megteszel azért, hogy tisztábban láss: vagyis a kezdetektől felismerd azokat az árulkodó jeleket, amelyek megvilágítják a másik igazi karakterét.
  • Persze, hogy senki sem tökéletes: nem mindegy viszont, hogy látod-e a másik hibáit, és elfogadod azokat, vagy épp észre sem veszed. Netán olyasmit képzelsz, aminek nincs valóságalapja. Ne építs arra, hogy egyszer csak megváltozik! Ha nem tudsz azzal "dolgozni", ami most adott, felejtsd el az egészet!
  • Azt beszélik, valamennyi kapcsolatunk elején ösztönösen érezzük, hol bukhat meg a dolog. Már az első néhány randin súgnak az intuíciók, de a legtöbbször legyintünk, és inkább rózsaszín szemüvegen keresztül szemléljük a valóságot. Mi lenne, ha figyelnél a jelekre rögtön az elején?
    Forrás: Shutterstock
  • Fölösleges szépítgetni a dolgokat: ha valaki veled akar lenni, veled is lesz. Ha viszont nem, akkor egyszerűen fittyet sem hány rád, vagy épp állandóan kifogásokat keres.
  • Nem, nem intézhetjük el a dolgot annyival, hogy "a remény hal meg utoljára". Egyszerűen beleragadtál valamibe, amit talán jobb volna elengedned. Valószínűleg - talán tudat alatt - rettegsz attól, hogy továbblépj, ezért ragaszkodsz annyira az általad kialakított képhez.
  • Ha nem érzed jól magad azzal, akivel vagy, miért hazudod magadnak, hogy később ez változni fog? Ha az marad, aki most, akkor is érdemes közös jövőt tervezni vele?
  • Ne legyen lelkifurdalásod, ha kezdesz felébredni az álomból, és már nem csak a szépet látod a másikban! Nem a te kötelességed, hogy kihozd belőle a maximumot - azzal viszont mindkettőtöknek tartozol, hogy reálisan lásd őt és a kapcsolatotokat.
  • Végezetül pedig: ne bánkódj, ha el kell engedned a valóságban nem létező álomférfi kezét! Ne aggódj, nem fog összetörni! A te szemeiden keresztül olyannak láthatta magát, amilyen csak szeretne lenni. Ez talán idővel erőt ad neki, hogy azzá is váljon.

Amíg azonban ez meg nem történik, ne akarj olyan életet élni, ami nem is létezik! Tartsd nyitva a szemed, és lásd meg a valóságot a potenciál helyett!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?