Fiatalabb pasi idősebb nővel: van esély a boldogságra?

Hanna hosszú hónapok után végre újra jól érezte magát a bőrében. Ahogy az exe emléke halványult, úgy sugárzott hétről hétre egyre erősebben a nőiessége. Egy egyszerű farmer és póló volt az ő ma esti "diszkó szettje", és a magassarkú helyett is egy csak egyszerű Converse-t húzott fel.

Nem akart pasizni, nem akart vadászni, csak jól érezni magát - ahogy az egy csajos estén lenni szokott. Két welcome whisky után már felszabadultabban énekelt, és táncolt. "Fiatal szerelem és éretlen, remélem összehoz minket a véletlen..." - dalolászta vimádan, egy üveg hidratáló ásványvíz kíséretében. Ám ahogy a nyári sláger utolsó betűi is elhagyták az ajkait, egy iszonyúan jóképű fiúval találta magát szemben.

Nem tudta nem észrevenni a lágyan szúrós tekintetet, ami tetőtől talpig végignézte. De azokat a barna szemeket nem is akarta nem észrevenni, azonnal elismerően viszonozta a mustrát. És amint találkozott a két barna szempár, Hanna azonnal érezte, hogy ebben a srácban van valami különleges, valami megfoghatatlanul őszinte. Tisztes távolságból ugyan, de másodpercek alatt elvesztek egymásban.

- Egy ilyen gyönyörű lány tényleg egyedül jár bulizni? - kérdezte Márk, miközben átkarolta a derekát, majd táncolni kezdtek a következő lassú dal ritmusára. Hanna maga sem értette, hogyan, de azonnal a fiú hatása alá került. Engedte az ölelést, hagyta az udvarlást. Az illata, az érintése, ahogy hozzáért... valami más volt, eltért az átlagtól. Mert ha sok dologban ugyan voltak is hiányosságai, de 35 éves korára legalább különbséget tudott tenni az egy és a sok éjszakás pasik érintései között.

- Nem, dehogy - majd a tánctér közepén táncoló barátnőjére mutatott. - Vele jöttem, és vele is fogok távozni - szögezte le nevetve, nem mintha az est hátralévő részére bármi kérdés is utalt volna.

- És hogy szólíthatlak, kedves barátnőjével érkező és távozó? - állt bele azonnal a szópárbajba Márk. A kicsit sem szokványos beszélgetést csak a barátnő ingyen italai és egy-egy szál cigi szakította meg néha. Márk nem ivott, nem dohányzott. Hanna pedig úgy érezte, a lazító bátorságszérumokra és a nyugtató füstrudakra egyre nagyobb szüksége van. Ugyan mindkettőből fogyott, Hanna mégis inkább józan volt, mint spicces.

- Megteszed, hogy megfogod a kezem, ha legközelebb kimegyünk? Nem szeretnélek elveszíteni - kérte határozottan Márk, miután felértek a dohányzóba.

- Előbb-utóbb pedig el fogsz - vágta rá keserédesen Hanna.

- Mégis hat a whisky, hogy ilyeneket beszélsz?

- Hááát magam sem tudom eldönteni. De tény, hogy vagy túl keveset, vagy túl sokat ittam, hogy még mindig veled beszélgetek - Hanna csípős nyelve kezdett utat törni magának.

Forrás: Shutterstock

- Ne csináld ezt, kérlek! Mindezt azért, mert 22 éves vagyok? És ha igen, akkor mi van? Az elő sem fordulhat, hogy én más vagyok? Nem olyan, mint a többi? Adj egy esélyt, és bebizonyítom - mondta Márk,majd az ölelését egy egyáltalán nem tolakodó, érzéki csók követte.Hanna nem tudott ellenállni az órák óta tartó ostromnak, és viszonozta azt.

Hanna minden porcikája tiltakozott, annak ellenére is, hogy tudta: a nála több mint 10 évvel fiatalabb fiú igazat mond. Tudta, hogy más. Más, mint akik korábban, vagy éppen aznap este megpróbáltak kikezdeni vele. Más, mint az előzőek. Tiszta és őszinte, játékoktól és hazugságoktól mentes. De hát mit kezdjen ő egy 22 éves fiúval?

Ahogy a közös este a végéhez közeledett, egyre csak ez a kérdés zakatolt a fejében. Úgy érezte, hogy a fiú nőkhöz való jövőbeni viszonya, hozzáállása most csakis rajta, az ő döntésén múlna. Bár tudta, ez valójában túlzás, mégsem tudott a felelősség érzésétől szabadulni. Persze tisztában volt vele, hogy nem ő az első lány Márk életében, de abban biztos volt, hogy ő az első nő - és ezzel pedig nem élhet vissza, ehhez nincs joga. Hajnali 4 körül Márk hazaindult a barátaival a szomszéd városba.

- Én szeretnék még veled találkozni, szeretnék bizonyítani. Ha hívlak, fel fogod venni? - kérdezte Márk érzékenyen, de cseppet sem kétségbeesetten távozáskor.

- Nem ígérhetek semmit - válaszolta Hanna egy nagy mosoly és egy hatalmas búcsúcsók kíséretében.
Márk távozott, de Hanna nem érezte jól magát. Nem az udvarlókból volt hiány, hanem Márkból nem volt még egy. A 22 éves fiú benne járt a 35 éves gondolataiban; az egymás utáni whisky-k pedig egyre csak felerősítették az érzését.

A délutáni ébredéskor egy üzenet várta Hannát egy ismeretlen számról. Tényleg, megadtam a számom - emlékezett vissza némi fejfájás kíséretében. "Nem tudlak kiverni a fejemből. Csodálatos vagy. Örülök a veled töltött perceknek. Nagyon szeretnélek megismerni. Minden erőmmel azon leszek, hogy bebizonyítsam, nem vagyok olyan, mint az átlag. Rohadtul nem szeretném, ha ennyiben maradna" - akad meg Hanna szeme néhány mondaton a hosszú üzenetből, amit nemhogy egy 22 éves fiútól, de még egy férfitól sem kapott mostanság.

Először megiszom a kávém - gondolta. Majd pizsiben befészkelte magát a kedvenc foteljába, és újra és újra olvasta Márk üzenetét, próbálta a "kurva jól éreztem magam vele" érzést elhessegetni. És akkor megcsörrent a telefonja. Márk hívta...

B.Barbi novellája

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek