Ez nem szerelem, ez már csak szánalom!

Szívedben és lelkedben teljes nyugalom, csend és béke. Csak a szép, csak az öröm... A gondok mintha sosem lettek volna. Hónapok vagy évek óta talán most először fogalmad sincs, hol a telefonod, nincs kényszeres szelfi posztolás a Facebookra.

Nem vadászod a legújabb hashtageket "csodás életed" publikálásához, nem agyalsz a hétköznapokon. Mindegy, mi történik - a jelenben létezel, mosolyogsz, és jól vagy... Mintha egy álomvilágba csöppentél volna. Valami azonban mégis fáj, mégis bánt, valami mégsem oké. Vajon megérdemled ezt a reményekkel teli felhőtlen boldogságot, miközben valaki más talán szenved, és magányos estéi vannak miattad?

Melyik a fontosabb? Hiszen meghunyászkodhattál volna. Folytathattad volna az évek során szépen megtervezett érzelem- és szenvedélymentes életet. Csakhogy te nem ezt választottad, más útra léptél. Továbbmentél, fájdalmat okozva ezzel egy hozzád közel álló embernek - és meglepetést sok másiknak!

Persze, nem tudni, valóban fájdalom-e az a fájdalom, de akkor is: életedben először a saját boldogságod mellett döntöttél, nem pedig mások kedvére tettél. Fura! A mögötted álló több, mint 30 év alatt most voltál először első önmagad számára.

Nem a pasid számított (akiről már azt sem tudod, kicsoda, pedig hosszú évek óta együtt fekszetek és keltek), nem a családod, nem a barátaid, hanem TE magad! Nagyon érdekes érzés, egyszerre csodálatos és szívfacsaró. Átfut az agyadon, hátha csak a képzeleted játszik veled, de nem: szilárdan érzed, hogy igaz.

Hogy van ez? Mindenki a boldogságot keresi - de vajon hányan találnak rá valóban, és hányan kötnek helyette kompromisszumot? A megszokott kis életünkből persze fáj kilépni, de benne maradni még inkább. Amikor viszont ott állsz az újban, az örömteliben, és teljes a felhőtlenség, az elmondhatatlanul jó érzés! Senkinek nem szabadna megfosztania magát ettől néhány racionális döntés miatt! Mégis, mire erre ráébredünk, hány pillanat megy kárba? Ki tudja...

Forrás: Shutterstock

Megtörtént eset: ott álltam a konyhában, teljes szeretetben, mámorban, majd jött a gyötrő érzés: megérdemlem én ezt? Megtehetem, hogy nincs gondom, nincs bajom, csak JÓ?! Az egész fantasztikusan idilli, eszemben sincs megtörni mindezt. Attól, hogy belül kétségek mardosnak, még ez itt a tökéletes helyzet: a tökéletes emberrel, a tökéletes boldogságban. De mit kezdjek a fájdalommal és a lelkiismeret-furdalással? Valaki valahol az én döntésem miatt nem alszik, miközben én mosolyogva vacsorát készítek egy másiknak.

Hamar rájövök: ezt az érzést el kell engedni. Megvolt az oka a döntésemnek, neki pedig a lehetőség - sok éven keresztül -, hogy ő legyen a tökéletesség forrása. Nem élt vele, így már nem az én problémám, hogy most rosszul érzi magát. Mégsem tudom elengedni a fájdalmat.

A rég nem látott telefon előkerül. Gyors üzenet a legjobb barátnőmnek: "Segíts!" A továbbiakban részletes leírás következik arról, mit érzek, majd kérek egy SOS tali időpontot. Ki kell, hogy beszéljem magamból a kétségeimet. Valakinek pofon kell vágnia, hogy magamhoz térjek - és hát mire vannak a legjobb barátok, ha nem arra, hogy segítsenek az épp lelki káoszban lévő lánynak? Annak, aki még mindig nem hisz önmagában, és abban, hogy boldog lehet?

Nehezen adtam fel az önsanyargatást és a megfelelési kényszert, de végül elfogadtam: érzelmekkel teli, támogató és inspiráló világ vár rám. Ha jön a boldogság, merd beengedni! A TIÉD! Megérdemled!

Tolvaj Vica

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek