Magányos és szerelemből kiábrándult emberek kora

Néha az a benyomásom, mintha a magányos, szerelemből kiábrándult emberek korát élnénk. Folyton ilyesmiket hallok/olvasok: "A monogámia nem létezik.", "Én már nem hiszek a szerelemben.", "Úgysem találok magamnak senkit."

Való igaz, az utóbbi évtizedekben rengeteg változás állt be a párkapcsolatok terén. Nagyszüleink harminc éves korukra már többgyermekes szülők voltak. Most viszont a többség ugyanilyen idősen még a párját keresi - és ha nem jár sikerrel, egy idő után elkeseredik. Nem csoda: nagy részük kiválóan megalapozta az életét.

Azt a szakmát/hivatást űzik, amit elterveztek, jó egzisztenciával rendelkeznek. Vannak hobbijaik, törődnek a külsejükkel, a testükkel, az egészségükkel. Az élet más területein optimisták és lelkesek, egy dologból viszont teljesen kiábrándultak: a szerelemből...

Ilyenkor aztán - egyéniségtől függően - kétféle módon lehet feladni a játszmát:

  1. Van, akinek önértékelési zavarai támadnak, és elhiteti magával: vele van a baj. Ezért egy idő után elzárkózik az ismerkedéstől. "Minek próbálkozzak? Úgysem sikerül. Senkinek nem kellek!"
  2. Akad, aki az ellenkező nemet hibáztatja: "Minden nő kurva!", "Minden pasi szemét!" Gyakran ez a réteg is lehúzza a rolót randevúzás terén. Vagy ellenkezőleg: az éjszaka "bosszúálló" királyai/királynői lesznek. Úgy érzik, a mai világban már nincs értéke az érzelmeknek, így csak a szexre mennek - nem mernek többet kockáztatni.

Miért van ez?

Ha felidézzük a történelmet, tényleg soha nem volt ennyi magányos és kiábrándult ember, mint most. Pedig régen is kevesen botlottak bele elsőre életük szerelmébe, csak épp nem adták fel. Ennek pedig egyszerű oka van: a "régieket" negyedennyi csalódás sem érte...

Nagyanyáink 18-20 éves korukra általában megházasodtak. Mi 13-14 évesen átesünk az első szerelmen, amit még kamaszként jó pár "együtt járás" követ. Aztán jönnek a húszas évek, amikor a többség igyekszik kiélni magát. Kapcsolatok és szerelmek sora követi egymást - persze, hogy sokkal több a sérülési lehetőség.

Forrás: Shutterstock

Egy mai embernek ötször, tízszer, hússzor annyi párkapcsolata van, így a nagy számok törvénye alapján naná, hogy többször fog csalódni is. Az sem csoda, hogy a kudarcoktól megborulunk egy időre - minél több a sikertelen "szerelem", ez annál valószínűbb.

Mi a megoldás?

Nyilván nem forgathatjuk vissza az idő kerekét. A ma emberének ezt dobta a gép, ezt az őrületes kínálatot és szabadságot. Igen, kínálatról beszélek, hiszen már senki nem a falu öt eladósorban lévő leányából és legényéből válogat. Az internetnek köszönhetően akár egy világ másik felén lakó csajban/pasiban is megtalálhatod az igazit - vagy azt, aki huszadjára átver.

A lényeg mégis az, hogy előtted a lehetőség. Nem vagy rosszabb, mint az elődeid, az érzelmek sem haltak ki, átok sem sújt, a pasik sem szemetek, a nők sem kurvák. Egyszerűen csak egy új világban élsz, amihez viszont senki nem írt használati utasítást.

Már most szólok: lehet, hogy még jó párszor padlóra kerülsz - aztán egyszer csak találkozol azzal, akiért érdemes volt az egészet végigcsinálni. Kivéve, ha átengeded magad a kiábrándultságnak, és feladod. Akkor ugyanis már senki nem tud segíteni...

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Gretától!
Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?