Beleszerettem egy papba - Lehet ennél rosszabb?

Másnap mesélte nekem a suliban, hogy szinte sokkot kapott. Eddig úgy gondolta, hogy a papok általában vén csókák vagy tipikus apukáknak tűnő férfiak, nem pedig harmincéves, angyalarcú, szexi pasik... Egy szó, mint száz, megszédült az atyától. Egész nap csak arról bírt fecsegni, hogy vajon miért megy egy ilyen szép ember papnak.

Mondanom sem kell, Rebeka ezek után rendszeres templomba járó lett. Szegény hittársai azt hitték, annyira megtetszett neki a csoport, hogy megtért. Bár nem volt különösebb baja a közösséggel, mégis hazugság lenne azt mondani, hogy a jó légkör miatt járt oda. Persze érdekelték az ottani beszélgetések, de valójában egy ember vonzotta igazán: Ábel atya.

Eleinte azt javasoltam neki: tegyen le róla! Vadásszon "igazi" pasikra, akiket megkaphat! De - mint azt tudjuk - a szerelmes szív totál süket. Ő ugyan nem próbált szándékosan az atya közelébe kerülni, de a férfi kiszúrta, hogy a beszélgetések során érdekes válaszai, jó kérdései vannak. Így a következő évek a reménytelen és egyoldalú szerelem jegyében teltek.

Egy héten több alkalommal is találkoztak, mert az atyának kórusa is volt, amihez persze a barátnőm is csatlakozott. Folyton Ábellel volt tele a feje - mutatott róla képet, és be kell vallanom: valóban jóképű volt... Még arra is megpróbált rávenni, hogy tartsak vele egy gyűlésre, máris meg fogom érteni, miért lett Ábel az Univerzum középpontja. Csakhogy nem vitt rá a lélek, hogy odamerészkedjek.

A barátnőm pedig rendesen odatette magát. Már a húszas évei felé közeledett, és olyan nőies, csinos ruhákban járt, amikről azt gondolta, szerelemre bírhatják az atyát. Az évek során elég közel kerültek egymáshoz. Úgy tűnt, nem eredménytelen a "hadjárat", sokszor érezte azt: Ábel már úgy néz rá, mint nőre, és másképp mosolyog rá, ahogy a többiekre. Ám mégsem történt semmi.

Rebekának viszont - ahogy minden normális, egészséges tininek - voltak vágyai. Nemcsak a szexre gondolok, hanem a kölcsönös szerelem utáni igényére. A Tövismadarak sztorijától megittasodva azt javasoltam neki: vallja be a férfinak, mit érez. Ha úgy dönt, hogy feladja a hivatását és őt választja, boldog lehet. Ha meg nem, akkor legalább elfelejtheti.

Egyik este csörgött a telefon. A barátnőm volt. Sírt. Gyűlés után kettesben maradt szeretett papjával, és burkoltan ugyan, de bevallotta, mit érez. Ábel pedig még annál is burkoltabban, de közölte vele: ő elkötelezte magát, és nem tudja viszonozni az érzéseit.Rebi soha többé nem ment templomba, pedig az elmúlt időszakban a közösséget is nagyon megszerette.

Néhány éve aztán összefutottak az utcán, és beszélgettek. Az atya megkérdezte, miért nem látja őt jó ideje a templomban. Rebeka pedig elmondta: nem lett volna képes tovább maradni annak a tudatában, hogy sosem lehetnek egymáséi. Legnagyobb meglepetésére Ábel azt válaszolta: megérti és átérzi a dolgot, mert ő is sokat szenvedett... Ám nem következett be a fordulat. A Tövismadarak romantikus története örökre ott maradt a lapok közé zárva...

Rebeka történetét Balogh Orsolya jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock