Te túl korán jöttél, én túl későn értem meg hozzád...

Azt a kapcsolatot, amiben az elveit és önmagát is meghazudtolva engedett Andris csábításának. A hónapokig tartó flörtjük persze beteljesedett, ám egy fájdalmas "nem egyedül élek, haza kell mennem" vallomással félbe is szakadt.Andris ugyan nem értette, de tiszteletben tartotta a lány döntését. Így azóta csak alkalmanként, üzenet formájában beszéltek.

"Okés, egy kis késés még belefér, 3 perc nem a világvége. És Andris amúgy sem a pontosságáról híres. Végtére is, a város másik oldaláról érkezik, dugó is van..." - nyugtatta magát. Gondolataiból csak a telefonja rezgése zökkentette ki. Ő az - állapítja meg a kijelzőre pillantva, és azonnal felveszi a telefont.

- Szia!

- Szia. Megérkeztem. Te merre vagy? - hallatszott a telefon másik végéről, de lánynak már nem volt ideje válaszolni, mert a férfi közben odaért és megállt vele szemben.

- Elnézést a késésért - szabadkozik, majd a világ legtermészetesebb dolgaként megöleli a lányt.

- Elnézem. Egész jól nézel ki. Nem rendeltem még semmit - Zsuzsi zavarában oda nem illő mondatokat közöl, majd elneveti magát. - Sajnálom, zavarban vagyok - érkezik végül az őszinte vallomás.

Szó szót követett, belesűrítették egy órába az elmúlt hónapok legfontosabb eseményeit. Pillanatok alatt újra egy hullámhosszra kerültek. Szemüket egy percre sem vették le egymásról. Már az első ölelés óta érezhető volt, hogy testük minden porcikája a másikról és arról a bizonyos együtt töltött egyetlen éjszakáról ábrándozott. A vágyakozással teli perceket csak Andris telefonja zavarta meg.

- Elnézést, ezt fel kell vegyem - közölte már a kávézóból kifelé, magára hagyva a lányt. Pár perc múlva sűrű elnézések közepette tért vissza.

- Ne haragudj, tényleg sajnálom. Hol is hagytuk abba?

- Épp nálad. Említettél valami költözést. Végre sikerült neked is lakást venned? - teszi fel őszinte ujjongással a lány a kérdést.

- Nem egészen - köszörüli meg a torkát... - Tudod... - kezd bele a mondandójába, de Zsuzsi már az első pár szó után képtelen koncentrálni. Csak a "barátnőm lakása" és az "összeköltöztünk" szavak maradtak meg a monológból.

- Van barátnőd. Együtt laktok. Most egy kicsit nehezen megy az együttélés. És lassan menned kell, mert percenként csörögni fog a telefon - összegzi Zsuzsi a hallottakat, miközben hangtalan zokogásba kezd legbelül. Utolsó erejét összeszedve a megszokott kedves mosolya kíséretében még kipréselte magából, hogy "Tőlem indulhatunk. Nekem is úgyis mennem kell."-t.

- Szerintem mindent meg tudunk oldani. Csak most... most neked kell türelmesnek lenni - súgta oda a férfi egy újabb hatalmas ölelés közepette, majd az újra rezgő telefonjára pillantott. Tényleg mennem kell - közli, és az újabb találkozás reményében megcsókolta a lányt.

Mire Zsuzsi magához tért, Andrisnak már csak a távolodó sziluettjét látta. Könnyeivel küszködve kereste elő a telefonját, és az üzenet helyett kivételesen most tárcsázni kezdett.

- Tudod, hogy én ezt egyszer már megtettem. Borzasztó érzés volt. Ne tedd meg! Ne akard te is magadnak ezt a bűntudatot! - jelentette ki, mielőtt Andris bármit mondhatott volna a vonal túlsó oldalán.

- Rendben. Majd beszélünk - köszönt el Andris.

- Oké. Majd beszélünk - zárta le Zsuzsi a beszélgetést.

Mindketten pontosan tudták, hogy a "majd beszélünk" azt jelentette, hogy soha többé beszélnek egymással...

Zsuzsi történetét B. Barbi jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock