A nagyszájú Ivett és a csendes Laci az első pillanattól kezdve messziről kerülték egymást. Ivett egy hónappal a fiú után kezdett, és az első időszakban úgy érezte, rossz munkahelyet választott.
Néhány hónapig hallgatagon figyelte munkatársait, de amikor valamihez hozzászólt, érezhető volt, hogy nem számít a véleménye. A leglátványosabban Laci mutatta ezt ki. Ha a lány konkrétan tőle kérdezett, a fiú meg sem hallotta. Ivett kezdett depresszióba süllyedni. A cserfes nőre rá sem ismertek a barátai.
Sokára vallotta be, hogy mindegy, mit csinál, a munkatársaihoz nem tud közel kerülni. Nem tud velük beszélgetni, kihagyják a közös ebédekből, és néha az az érzése, hogy szórakoznak rajta. A barátok jobbnál jobb tippeket adtak, de egyik sem vált be. Hiába kérdezte a kisgyerekes anyát a gyerekeiről, a kocsi bolond férfit az autókról, semmi nem vezetett eredményre.
Amikor nagy gonddal tortát sütött, a munkatársai alig ettek belőle.
Az egyiknek nem volt elég édes, a másiknak sok volt a krém, a harmadik azt mondta, hogy fogyókúrázik, miközben a büfében minden ebéd után megevett egy képviselőfánkot.
Ivett figyelte a munkatársait, és megállapította, hogy Lacit is épp úgy kihagyják mindenből, ahogy őt. Ám vele ellentétben a férfi csak tette a dolgát. Mindenkivel egyformán kedves volt. Akkor is, mikor szemmel láthatóan hülyének nézték. Ivett igazságérzetét bántotta ez a viselkedés, így a sokadik alkalommal a férfi védelmére kelt. Nem lett tőle népszerű, de Laci néhány nap múlva hálásan megköszönte, mikor együtt képviselték a céget egy nemzetközi előadáson.
A nő csak megrántotta a vállát, és leült a helyére. Az előadás szünetében azonban Laci elhívta kávézni, majd az ebédidőt is együtt töltötték. A férfi elmondta, jólesett neki, hogy kiállt mellette, de felesleges, a többiek semmibe nem nézik. Ő ezt tudomásul vette, megcsinálja a munkáját, és nem akar barátkozni.
Ivett kifakadt. Mesélt a korábbi munkahelyéről, ahol a név- és születésnapokat megünnepelték, hétfőnként pedig mindenki élménybeszámolót tartott a hétvégéről. Elmondta, hogy ott a kollégák tényleg mindent megbeszéltek. Tudja, hogy ez más hely, de meglepte, mennyire nem közvetlenek az emberek. Laci értőn bólogatott. Ivett vett egy nagy levegőt, és folytatta.
- Úgy érzem, hogy te is gyakran ignorálsz. Mi ennek az oka?
A férfi őszintén meglepődött.
- Én nem érzem úgy. Egyszerűen túl sok a feladat, minden új nekem. És tudod, pasiból vagyok, nem tudok annyi felé figyelni, mint ti, nők. Ha megbántottalak volna, nem szándékosan tettem. A jövőben igyekszem jobban odafigyelni a kommunikációmra - zárta le egy mosollyal a beszélgetést.
A következő szünetben arra kérte Ivettet, hogy ne vegye komolyan a többiek piszkálódását, zárkózottságát. Lehet, több idő kell nekik ahhoz, hogy feloldódjanak.
Ivettnek volt min gondolkodnia az előadás után. Talán ő várt sokat a munkatársaitól... Attól a naptól fogva igyekezett nem bosszankodni azon, hogy mindenből kihagyják. Laciban viszont cinkostársra lelt.
A férfi egy idő után azt is elmesélte, hogy a korábbi munkahelyén hiába dolgozott jobban a kollégáknál, többet kellett letennie az asztalra - mert a nagyhangú főnöke örökké kóstolgatta a visszafogottsága miatt.
A többiek kiálltak mellette, de a felettese nem tudta elfogadni, hogy nem olyan, mint ő. A munkájába nem tudott belekötni, ráadásul nagy szükség volt a tapasztalatára, de ahol tudta, megalázta vagy provokálta. Laci egy darabig tűrt, majd egy komoly projekt közepén felállt. A főnöke hangnemet váltott, meghunyászkodott és a csillagokat is leígérte. De Laci tudta, ha marad, újra beáll a régi "rend."
Ivett napról napra jobban megértette a férfit. Az előadás óta már együtt jártak ebédelni is. A többiek csodálkoztak, hogy a szótlan fiú és az időnként harsány lány hogyan jön ki egymással. Viszont néha már mások is csatlakoznak hozzájuk. A lány sokkal türelmesebb lett, és kíváncsian várja, mit hoz az új esztendő....
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
