Akkor sem üthetsz meg, ha a gyerekem apja vagy!

A nő fel sem fogta, mi történt, csak a ruhájára pillantott, ahova az első vércseppek potyogtak, majd fájdalmat érzett a szeme környékén. Berohant a fürdőszobába, és egy felszakadt sebet látott, amely rögtön bedagadt. Elkezdte lemosni, és csak ekkor vette észre, hogy a sérülés kevesebb, mint fél centire van a bal szemétől. Sírt, a könnyektől elhomályosodott a tekintete. Fájt a sebe, a szíve, a lelke - és az, hogy a férfi mindezt a gyermeke szeme láttára csinálta.

A férfi nem ment utána a fürdőszobába, a kisfia viszont igen, és ez még szomorúbbá tette, hiszen egy gyereknek nem volna szabad azt látni, ahogy az édesanyja a vért mossa le az arcáról.Evelin megpróbált a gyermekére mosolyogni, de az arca bal oldalának minden négyzetcentimétere fájt.
Mikor felidézte mindezt, a fürdőszoba már csendes és nyugodt volt.

A szeme sem volt már bedagadva, felszakadva, az emlékezés mégis ólomsúlyúvá tette a pillanatot. Ezerszer megkérdezte azóta magától: hogyan történhetett ez? Hogy volt képes ezt tenni a férje? Hogy ismerhette ennyire félre? Mikor és hol kellett volna rádöbbennie, hogy amit a párja mutat, az csak egy álarc, nem pedig a valóság? Hogy a kedvesség, a becéző szavak csak rutinból jönnek, és nem a lelke mélyéről?

Ezt az egy alkalmat sem tudta megbocsátani, hát még azt, hogy a férfi másnap dühében a kisfiuknak is adott két pofont. Annak a gyereknek, aki csak játszott, akinek semmi bűne nem volt, és arról sem tehetett, hogy az apja már nem tudja az indulatait kordában tartani. A zokogó gyermeket pedig csak az édesanyja vigasztalta, aki előző nap még a saját vérét törölte le a szemhéjáról. Aki huszonnégy órával ezelőtt bedagadt arccal alig tudott a tükörképére nézni. Aki mindent megtenne a gyermekéért.

Elsőként azt, hogy kilép abból a házasságból, ami már csak elvett, de nem adott semmit. Amelyik egy olyan borzalmas életet vetített előre, amilyentől meg akarta óvni a gyermekét és önmagát. Nem menekülni akart, sokkal inkább erős nőként harcolni a kisfiáért és annak boldogságáért. Még mindig ezt teszi, és bár az út nagyon hosszú, érzi és tudja, hogy a nehezét már maga mögött hagyta. A férje álarca azóta nemcsak előttük, hanem a külvilág előtt is lehullott.

Sok tudással és tapasztalattal gazdagodott, a világról, az életről, a kapcsolatokról, és a szeretet mindent elsöprő erejéről. Sőt, magáról is: hogy igenis túl lehet élni, sebekkel, hegekkel, mégis a boldog jövőről álmodozva, terveket szövögetve. Mert az önmagába vetett hite most már rendíthetetlen.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock