A tökéletes párt hajszolod, aztán jön a "seveled", se nélküled!

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi is valójában a tökéletesség. Ez egy teljesen nyilvánvaló mértékegység, egy jól meghatározható és behatárolható fogalom? Mindenki számára ugyanazt jelenti?

A piacon veszünk egy tökéletes almát. Ami szép kerek, piros és érett. Semmi hiba nem látszik a sima felszínén. De egy ládában több olyan almát is találhatunk, amiről elmondhatjuk ugyanezt. Tehát tulajdonképpen egy 20 vagy egy 30 dekás, kicsit oválisabb vagy tojásdad alakú alma is lehet tökéletes, olyan, amit a boszi simán rá tudna sózni Hófehérkére. Nincs pontos séma.

A tökéletes női testalkatokról ne is beszéljünk, hiszen az pár évtized alatt is össze-vissza tud csúszkálni a skálán az anorexiás modell és a görögdinnye seggű, brazil karneváli táncos típusa között. Vagyis a tökéletesség nem állandó, hanem időnként átértékelődő, megújuló fogalom.

Ilyesmire gondolunk, amikor a tökéletességet keressük. Nem pedig arra, hogy mértanilag pontosan szeljünk ketté egy pizzát - hacsak nem vagyunk kényszerbetegek. Szeretnénk tökéletes külsőt, tökéletes munkát, tökéletes lakást, tökéletes párt, tökéletes életet! De hát mi az Isten (...) tökéletes? Az élet biztos, hogy nem az.

Mégis hajlamosak vagyunk belehülyülni abba, hogy keressük magunk mellé a hibátlan embert. Aki minden elvárásunknak megfelel. Viszont az igazság az, hogy mi magunk sem lehetünk teljesen tökéletesek, legfeljebb folyamatosan haladhatunk önmagunk egy jobb változata felé. Útközben pedig bizony változhat az is, hogy számunkra mi, vagy ki lenne tökéletes.

Olyan almát válassz, ami a szívedhez leginkább közel áll! Akkor is, ha kicsit meg van ütődve, van rajta pár folt, vagy fura az alakja. Talán pont azért kell neked, mert senki másnak nem kellene. El kell felejteni a misztikus, idealizált tökéletesség fogalmát, mert ha ez nem megy, akkor mindig csak annak az üvegén át szemlélheted a világot.

Így lesz valaki túl alacsony, vagy túl magas, túl vékony, vagy kicsit husibb, mint az ideális. Esetleg hozzád képes aluliskolázott, hülye hóbortokkal rendelkező, furán nevető, grimaszoló, nem elég trendi, béna zenei ízlésű és így tovább. Van egy mondás: az embereket a jó tulajdonságaikért kedveljük, de a hibáikért szeretjük. Azt gondolom, hogy ez nagyon igaz. Valaki megtetszhet azért, mert csinos, mert okos, mert jó a humora, felnézhetsz rá sok minden miatt, de ha ezekért szereted, az olyan, mintha kiválasztottál volna egy ruhát egy katalógusból. Pont megfelel.

Ha viszont valakit szeretsz, akkor pont azokat a dolgokat bírod benne, amik egyediek, csak rá jellemzőek, amiktől különleges. Hogy kicsit nagy az orra, hogy ha éhes, akkor mérgelődik - persze akkor kiakaszt, de mégis, mikor azt meséled, hogy üres hassal morci, közben öntudatlanul is vigyorogsz. Mert azt szeretnéd, hogy még nagyon sok reggelen át végignézhesd, ahogy aranyosan veszekszik a kifolyt tejjel és a leesett serpenyővel.

Tökéletesség nem létezik. Azt neked kell megalkotnod magadnak, méghozzá úgy, hogy elfogadod a tökéletlenséget. Mert egy pillanat lehet tökéletesen valódi, egy érzés lehet tökéletesen valódi, és egy ember lehet számodra tökéletesen megfelelő. Ezzel a gondolattal foglalkozik a december 5-én moziba került új magyar film, a Seveled is. Honnan tudod, hogy megtaláltad a tökéleteset? Egyáltalán, azt érdemes keresni? Mi már láttuk, és talán kicsit közelebb kerültünk a válaszhoz.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock