Ettől függetlenül nemcsak a térköveket figyeltem, hanem a körülöttem lévő tekinteteket, arcokat is. Láttam együtt nevetgélő fiatalokat, a mobiltelefonjukat babráló egyetemistákat, a kisgyermekükkel rohanó anyukákat és ráérősen beszélgető nyugdíjas barátnőket - akik korukat meghazudtoló energiával meséltek egymásnak.
És sok szerelmet is láttam, annak ezerféle megjelenési formáját, nemtől, kortól és a stresszes mindennapoktól függetlenül. Gesztusokat, simogatásokat, mosolyokat.
Egy hatvanas pár az utca szélén megállva beszélgetett, a nő figyelt, a férfi magyarázott, majd fordítva. Nem vágtak egymás szavába, nem akarták a másikat mindenáron meggyőzni, harminc-negyven év házassággal a hátuk mögött is kíváncsian várták: mit mond a párjuk? Mivel lepi meg a férj a feleséget, és milyen érdekes szemszögből közelíti meg a témát a neje? Nem kopott az érdeklődés, ahogyan a tisztelet sem, hogy amíg egyikük beszél, a másikuk nemcsak hallgat, hanem oda is figyel.
Láttam mosolygós negyveneseket, akik együtt nevettek és csevegtek, nem versenyezve, inkább a másik mondatát kiegészítve. Tudták, hogy fejeződne be a mondat, ahogyan azt is, mikor kell a másikat átlendíteni a következő témára. Összhangban, társként működtek, nemcsak egymásra ragyogtak, hanem a környezetükre is. Szerelmes pillantásokat és szenvedélyes csókokat váltó húszéveseket is láttam, akiknél még főleg a mennyiség számít, mind időben, mind figyelemben és érintésben.
Voltak ott családok is, akik örültek, hogy találkozhattak, édesanyák a gyermekeikkel, miközben büszkén mosolyogtak férjükre. Hiányoztak egymásnak, de erőt adott számukra a biztos tudat, hogy iskola és munka végén újra együtt lesznek majd.
Volt a padon csendben ülő páros, akik láthatóan sok terhet cipeltek a vállukon, de mindig szántak időt arra, hogy megpihenjenek és szenteljenek pár percet egymásra, hogy aztán megújult erővel folytassák tovább. És olyanok is akadtak, akik párra és szerelemre várnak, akik csalódtak, de nem reményvesztettek, akik azért sétálnak, hogy minden egyes lépéssel távolabb kerülhessenek a bánatuktól.
Nemcsak láttam mindezt, de éreztem is: a lelkem együtt örült velük, és szomorkodott, feltöltődött és reménykedett. Pedig az egész egy sietős gyalogútnak indult, mégis közben sok gondolat és érzés született meg bennem. Hogy a szerelem minden korban létezik, nem kopik, csak nemesedik, ha teszünk érte, ha figyelünk rá és arra a személyre, akivel ezt a csodát átélhetjük.
Ezerféle lehet, titkokkal és kincsekkel teli, meglepő és biztonságot nyújtó. Olyan, amilyenre mindig is vágytunk, ahogyan olyan is, amilyenről még csak álmodni sem mertünk. Ezerféle lehet, millió boldogságmorzsát rejtve önmagában!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.