Miért keserítse egy nevelőapa a fiam életét?

Aztán, amikor elköltöztem, magam is meglepődtem, hogy mennyire nem hiányzott az előző életem. Ennek egyik jele az volt, hogy hiába szoktam meg, hogy merre megyek haza, és vezettem rutinból az autót: az elköltözés másnapjától egyszer sem mentem véletlenül a ház felé, csak az új lakásomhoz. Szóval, már akkor tudtam, hogy ez jó döntés volt.

Sőt! Azt sem akartam, hogy a gyerekem nevelésébe, bármiféle dolgába beleszóljon az, akivel együtt élek. A gyerekemnek van apja, kötődjön hozzá, ne másik férfihoz! Akkor még az apja is ragaszkodott hozzá. Hát persze... Kicsi volt, aranyos, okos, istenien mutattak együtt. Fontos PR értéke volt. A volt férjem volt a tökéletes apa, aki válás után is foglalkozik a gyerekével, nyaralni viszi meg síelni.
Aztán újranősült. Tudtam, hogy ez jelentősen megváltoztatja a helyzetet, de azt hittem, hogy vannak alapok, amik - bármi történik is - megmaradnak.

Csalódnom kellett. Az új feleség és a gyerekem nem jöttek ki egymással. Ez így nem is pontos, mert egy kilenc éves kisgyerekkel csak az nem jön ki, aki nem akar. Hát, ő nem akart. Kizárólagosságot szeretett volna, a gyerekem nélkül. De ezt persze nem vállalta fel, alattomosan rombolta az apa-fiú kapcsolatot. Még engem is felkeresett, hogy engedjem, hogy az ő két gyerekének lehessen apja. Azt hittem, rosszul hallok! Az a férfi az ÉN gyerekem apja. Miért is lenne másé?!

De mindez megerősítette bennem azt, hogy én nem költözöm össze senkivel, akinek útban van a gyerek, vagy akivel esetleg nem jönne ki. Tudom, tudom, ha engem szeret az a férfi, akkor a gyerekemet is, de aki élt már együtt kamasszal, pontosan tudja, hogy nehéz őket ilyenkor szeretni. Nem akartam, hogy a kapcsolatom arra menjen rá, hogy nem tudunk hárman együttműködni. A gyereket választottam, úgy gondoltam, jobb lesz neki így.

Az apja már a harmadik komoly kapcsolatában él, és nem foglalkozik a fiammal. Nem az új nő miatt, hanem mert nem találják a közös hangot. Nehéz is egy most leváló gyerekkel jóban lenni. Iszonyúan kritikus, kíméletlen, őszinte. Ennek van itt az ideje. Apukája a kényelmes megoldást választotta, fizeti a gyerektartást, és egy héten egyszer felhívja. Így azért kicsit könnyebb. Neki. Én meg teljesen egyedül próbálom menedzselni kettőnk életét.

Közben persze itt van a "Mi lett volna, ha...?" Ha nem zárkózom el a párkapcsolattól, és találok egy olyan férfit, aki szeret engem és a fiamat, megért és támogat bennünket - jó szóval, cselekedettel -, és megmutatja, milyen egy férfi. Hogyan öltözik, borotválkozik, hogyan veszi ki a részét a háztartásból, a bevásárlásból, a család működtetéséből. Mert nem a "vértől" lesz család a család, hanem ezektől. És nem tudom, hogyan kellett volna döntenem. Azóta sem hagy nyugodni a kérdés...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock