Menjek vagy maradjak? Avagy az életközepi válság dilemmája...

Ebben a korban érjük el nagyjából életünk felét. Szembesülünk azzal, hogy már csak a fele (vagy kevesebb) van hátra, és elkezdünk összegezni, nem ritkán pánikolni. Persze, ha minden rendben az életünkkel, tök jó a munkánk, felfelé ível a karrierünk, a házasságunk remek, a szex pedig sok év után is csodás, a gyerekeink cukik és szófogadóak, anyósunk egy tündérbogár, akkor nem fogjuk megérezni ezt a válságot. Viszont a rút igazság az, hogy a többségnél sajnos nem ilyen virágzóa helyzet az élet minden területén...

Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy vészesen fogy az időnk. Talán már sosem fogjuk körbeutazni a világot. Nem fogunk könyvet írni. Nem lesz saját vállalkozásunk, csak mindig egy újabb (sokszor nem jó fej) főnökünk. Sosem lesz részünk kalandokban, helyette csak a gyerekek hisztijeit hallgatjuk. Ez sokszor ijesztő tud lenni. Ilyenkor az ember könnyen megzavarodik, és elkezd azon gondolkodni, min kellene változtatni.

A változással nincs gond, mindig azt mondom: ha nem jó az életed, változtass rajta! De a nagy kérdés ilyenkor mindig az: vajon, ha változtatok, jobb lesz? Ha véget vetek a kapcsolatomnak, találok egy jobbat, vagy végül egyedül maradok? Ha létrehozom a vállalkozásomat, akkor többet fogok keresni, mint a mostani fix fizetésem, vagy gyengén teljesít majd, és azon kell aggódnom, miből fogok megélni?

Ezekre a kérdésekre soha senki sem fogja tudni megadni neked a választ, hiszen nem látunk a jövőbe. Amire szerintem érdemes figyelni: soha ne félelemből maradj ott, ahol vagy! Van, hogy annyira félünk a változtatástól, hogy még a megszokott rossz is jobb, mint beleugrani az ismeretlenbe. Ezzel viszont az a baj, hogy elképzelhető, hogy évek múlva azt fogod gondolni: miért is hittem 40 évesen, hogy már késő változtatni? Bár megtettem volna akkor...

Ahhoz, hogy jó legyen a kapcsolatod, a munkád vagy bármi az életedben, elég sokat kell beletenned, nem várhatod a másik féltől, hogy (csak) ő tegyen érte. Szóval, adott a kérdés: akarsz még beletenni ebbe a kapcsolatba/munkába? Ér neked annyit, hogy erőfeszítéseket tegyél érte? Ha nem, akkor sajnos valószínűleg már mennél - csak félsz. Ha viszont igen, akkor tegyél bele mindent, ami csak tőled telik, és hidd el, lesz eredménye!

Tiszteld meg azzal a párodat, hogy nem azért maradsz mellette, mert attól félsz, egyedül maradsz! Szerintem te sem szeretnéd, ha ő csak azért lenne melletted, mert az még mindig jobb, mint egyedül... És tiszteld meg a munkaadódat is azzal, hogy nem azért maradsz, mert nincs jobb - hiszen ha csak ez a motivációd, sosem fogod ott magad jól érezni, és jól teljesíteni sem fogsz tudni.

Egy életed van. Éld úgy, hogy a végén azt tudd mondani: mindent pontosan ugyanígy csinálnék, ha újrakezdhetném...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock