Úgy tűnhet, mintha csak a csajok nem találnák a szerelmet. Egy néhány évvel ezelőtti statisztika szerint azonban hazánkban a férfiak 40%-a élt egyedül, és ez a szám azóta sem hiszem, hogy ugrásszerűen változott volna. Rengeteg pasi van tehát, aki - nőtlenül vagy elváltan - magányosan tengeti a napjait, és nyíltan, vagy kevésbé nyíltan, de keresi a párját.
Sokuknál ugyanaz a helyzet, mint nőtársaiknál. Szó sincs arról, hogy kiemelkedően buták vagy csúnyák lennének, nincsenek komoly anyagi problémáik sem. A közhiedelemmel ellentétben viszont a többségük egyáltalán nem élvezi a szóló létet: tartós kapcsolatra és érzelmi kötődésre vágynak.
Egy férfit ugyanúgy megviselhet a magány, mint egy nőt. Ugyanolyan félelmekkel és aggodalmakkal küzd, például szorong, hogy nem lesz családja és magányosan hal meg. Persze, a környezet nyomásának hatására ezt kevés pasi vállalja be, mert fél, hogy túlságosan érzelgősnek, esetleg nevetségesnek tűnhet. A kényszerű elfojtás ("Te rohanj csak haza a családhoz, haver, engem senki nem szabályoz be, megiszok még egy italt!") pedig csak méginkább ront a helyzeten.
A magány ugyanis hosszú távon olyan testi tüneteket okoz, amiket muszáj komolyan venni. Köze van a korai halálhoz, a szívbetegségekhez, növeli a depresszió esélyét, befolyásolja a testi és mentális egészségünket. Talán a "megtört szív szindróma" erre az egyik legjobb bizonyíték, amikor a lelki fájdalom vagy egy megemelkedett stresszel járó helyzet súlyos szívizom elégtelenséghez vezet - akkor is, ha egyébként a szív egészséges.
Mindez persze mindkét nemre igaz. Miért nehezebb mégis a férfiaknak? Mert a társadalom sokkal megengedőbb a magányra panaszkodó nők esetében, így ők legalább kiadhatják magukból a fájdalmukat. Bridget Jones nyugodtan irkálhatja a naplójába, hogy minden vágya egy pasi, senki sem nevetne ki ezért egy nőt - még a valóságban sem.
A filmek "magányos farkas" férfitípusai ezzel szemben kemények, és mindent elviselnek. Napközben megmentik a világot, esténként pedig elégedetten kitöltenek maguknak egy pohár whisky-t a lakásukban, vagy vígan söröznek egy bárban... Nem csoda, hogy a magányos férfi a való világban is erősnek akar tűnni. Ezt várják tőle, így sokszor még baráti körben sem vallja be, hogy szenved a társtalanságtól.
Hogy miért jó ezt tudni? Azért, mert ez a párkereső nőknek is reményt jelenthet, akik sokszor - tévesen - azt hiszik, hogy minden egyedülálló férfi éli világát, élvezi a szabadságot, és véletlenül sem utazik hosszú távú kapcsolatra. Hölgyeim, van egy réteg, aki igenis szerelemre, gyengédségre, biztonságra és megállapodásra vágyik. Még akkor is, ha ezt nem írja ki nyíltan különböző fórumokban, és nem erről beszél rögtön az első randin...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.