Nem én voltam az sem, aki minden koncerten ott csápolt. Sőt, kövezzetek meg, de még részeg sem voltam soha. Na, de én is voltam fiatal, és tudom, hogy ezek az események a közösségi élet szerves részei, és az ilyen alkalmakkor akár világhíres külföldi együttesekkel is szelfizhetsz, ha szerencséd van. Ezért mindenki szeretne a részese lenni a fesztiváloknak.
Azonban több probléma is felmerül az ilyen eseményekkel kapcsolatban. Az alkoholos befolyásoltságon, a drogokon és a szeméthegyeken túl a hangos zene is rendkívül zavaró a lehet a környéken élők számára. Nemrég egy nagyváros Facebook csoportjában véleményeket olvastam azzal kapcsolatban, hogy mennyire megkeseríti ez az ott lakók életét.
Kialvatlanul, fáradtan indulnak munkába, a gyerekeik állandóan felriadnak, majd szinte képtelenség őket visszaaltatni. El kell ismerni, hogy ez országos probléma - ráadásul egy fesztivál közvetlen közelében nemcsak lakóház, hanem akár kórház vagy idősek otthona is lehet. Így könnyen előfordulhat, hogy a lárma betegeknek és orvosoknak is borzolja az idegeit.
A fesztivállátogató tinik azonban nem hagyták magukat. Bár nem melegebb éghajlatra, de a pusztába küldték a környéken lakókat. Azt tanácsolták, hogy költözzön el, akinek mindez nincsen ínyére. Aztán jöttek a további kioktatások, amelyek során a nyugdíjasok is kaptak a fejükre. A fiatalok ugyanis hosszan ecsetelték, hogy ők nyolcvanéves korukban is partizni fognak majd, ebben senki nem akadályozhatja meg őket - és hogy milyen satnya ez a mai nyugger generáció. Még arra sem képesek, hogy szó nélkül, csendben tudomásul vegyék, hogy más fergetegesen jól szórakozik.
A hozzászólásokat látva eszembe jutott, hogy Petőfi Sándor ma már hiába írná meg a Falu végén kurta kocsma című versét, a mai viszonyokat egyáltalán nem tükrözné. Hiszen senki nem menne haza úgy és azért, ahogyan azt ő egykor rímekben megálmodta: "Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kendteket, Szegény édesanyám beteg." Merthogy a betegség sem hatotta meg indokként a fiatalokat, sőt, csak olaj volt a tűzre. Ha beteg, ne ezzel foglalkozzon! Aki valóban álmos, fáradt vagy rosszul van, az minden körülmények között tud pihenni. "Aludjon, ne hallgatózzon!" - jöttek a poénosnak szánt kommentek.
Hát ja. Ők már csak tudják. Elgondolkodtam, vajon melyik is a magasabb rendű: a pihenéshez vagy a bulizáshoz való jog? Empatikus, jóérzésű emberek esetében ez nem lenne kérdés, azonban azoknak, akik képtelenek mások helyzetébe képzelni magukat, és csak a saját, önös érdekük vezérli őket, soha nem fogod tudni ezt elmagyarázni.
Bár sem a bulizók, sem az azt elszenvedők nem döntéshozók ebben a helyzetben, megdöbbentő volt azzal szembesülni, hogy farkashordaként rontottak rá a szenvedő alanyokra, akik csupán hangot mertek adni saját nyomorult helyzetüknek. Persze, nem arról van szó, hogy ne legyenek fesztiválok. Kikapcsolódásra, bulizásra mindig is szükség volt, van, és lesz, ráadásul jót tesz az országimázsnak, hiszen rengeteg turistát idevonz. Valamiféle kompromisszum azonban tényleg kellene, hogy azok számára is elviselhető legyen a fesztivál időszak, akik ilyenkor is a hétköznapi életüket élik.
Talán annyi is elég, ha kevésbé ordít a zene - hiszen egy-egy ilyen rendezvény után sokszor még másnap délelőtt is sípol a bulizók füle, ahogy hallottam. Na, és nyilván nem a város közepére célszerű szervezni az ilyesmit, hanem inkább távolabb, ha lehet. Mindenesetre meg kellene találni a megoldást, ami mindkét tábor számára kielégítő...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.