Teszek a “Főzz, moss, takaríts!” dogmájára!

Persze tudom, hogy nagy erőkkel hajtunk bele a szakadékba: még a legoptimistább tudományos előrejelzések szerint is 30-40 év, és gyilkolni fogjuk egymást egy zacskó chipsért (igen, arról a fránya klímakatasztrófáról beszélek). Mégis azt kell gondolnom, hogy a történelem folyamán ennél jobb világ még nemigen volt. Soha nem élt ekkora jólétben és szabadságban a többség, mint most. (Ezt nyilván Európára és Észak-Amerikára értem, nem Indiára vagy Fekete-Afrikára.)

A szabadság - hál 'istennek - az önkifejezésre is kiterjedt, de azért a tökéletes világ még nem érkezett el. Sőt, úgy gondolom, hogy sokszor saját magunkat korlátozzuk be, holott már bőven lenne lehetőségünk önmagunk maradni.

Az akkori nők ezt teljesítették, de mellette ugyanúgy dolgoztak is. Csoda, hogy annyi az ötvenes-hatvanas házisárkány? Nos, nagyon sajnálom, de én ebből nem kérek. Mesés lenne, ha minden nap ragyogna a lakás. Utálom is, hogy egy koszfészekbe kell hazaérkeznem, de a klasszikus napi 8 óra munka mellett - amit kiegészít az ausztriai munkahelyem és az otthonom közötti ingázás - ott fog maradni az a koszos tányér az asztalon.

Úgyhogy anyáinknak már biztos nem fogok megfelelni...

Aztán ott vannak a külsőségek. Megvan a Brian élete című filmből a tömeges "Mi mind egyéniségek vagyunk!" felszólalás? Hódít a "Lázadj, és mutasd meg a valódi énedet!" típusú életmód, csakhogy ez egy divathullám, a divat pedig mindig valaminek a követése. Hupsz, bukta, ennyit az egyéniségről... Nem attól leszel lázadó, hogy türkizkékre fested a hajad, amivel két napra kitűnsz a barátaid közül. Ez sokszor inkább csak színtiszta félelem attól, hogy túl átlagosnak tűnj - tisztelet a kivételnek. Számomra sokkal nagyobb lázadó az a gyerek, aki elő mer venni egy természettudományos könyvet 13 évesen a "menő" osztálytársai között, tudván, hogy kapja majd érte az ívet.

Ezen felül egy sor hülye szabálynak kell megfelelni. Persze lehet, hogy ezt csak mi hisszük, aztán a kutyát sem érdekelné, hogy megszegjük ezeket. Ma reggel például egy baráti találkozó előtt melltartó helyett bikinifelsőt húztam, mert ezerszer kényelmesebb. Olyan két-három haszontalan percig gondolkoztam és stresszeltem rajta, hogy ezt azért mégsem kéne, de hát nem baj, úgysem tudja senki, hogy nem strandra megyek. Pedig gyakorlatilag ugyanaz a kettő, csak az egyik színes... Szóval, teljesen felesleges ilyesmin rágódni.

Szerencsére azt már elképzelni sem tudom, milyen lehet, amikor valaki nem mer kilépni smink nélkül az utcára. A franc fog minden nap ezért korábban kelni, este meg külön levakarni magamról a kilónyi maszkot. Minek? Nyilván néha sminkelem magam, ha épp van hozzá kedvem, de messze nem ez az első.

Pedig az elvárások és a reklámok szerint valószínűleg az vagyok. A történet hosszan folytatható a Belga együttes "Az a baj" című számával, néhány új sorral megtoldva. Ha nem szülsz gyereket, az a baj, mert önző individualista vagy. Ha sokat szülsz, az a baj: túlnépesedik a bolygó, és miért nem valósítod meg inkább önmagad? Ha jól nézel ki, az a baj: bizonyára egy üres senki vagy, akinek a külső mindennél fontosabb. Ha le sem szarod, hogyan öltözködsz, az a baj: hogy képzeled, hogy így lesz valaha pasid?

Érdekes módon az viszont nem különösebben elvárás, hogy empatikus és elfogadó legyél. Kedvesnek, segítőkésznek lenni ma már nem divat - ilyen dolgokkal csak a lúzerek foglalkoznak. Akik sokszor egyébként boldogan tojnak erre a frusztrált világra.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Fotó: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock