A világ tele van elvárásokkal. Megpróbálhatsz a létező összesnek megfelelni, csak nem valószínű, hogy sikerülni fog. Boldog pedig biztos, hogy nem leszel, frusztrált és túlhajszolt viszont annál inkább.
Persze tudom, hogy nagy erőkkel hajtunk bele a szakadékba: még a legoptimistább tudományos előrejelzések szerint is 30-40 év, és gyilkolni fogjuk egymást egy zacskó chipsért (igen, arról a fránya klímakatasztrófáról beszélek). Mégis azt kell gondolnom, hogy a történelem folyamán ennél jobb világ még nemigen volt. Soha nem élt ekkora jólétben és szabadságban a többség, mint most. (Ezt nyilván Európára és Észak-Amerikára értem, nem Indiára vagy Fekete-Afrikára.)
A szabadság - hál 'istennek - az önkifejezésre is kiterjedt, de azért a tökéletes világ még nem érkezett el. Sőt, úgy gondolom, hogy sokszor saját magunkat korlátozzuk be, holott már bőven lenne lehetőségünk önmagunk maradni.
A probléma ott kezdődik, hogy a szüleinkben nyomokban még mindig ott vannak a régi idők elvárásai: a főzz-moss-takaríts szentháromsága.
Az akkori nők ezt teljesítették, de mellette ugyanúgy dolgoztak is. Csoda, hogy annyi az ötvenes-hatvanas házisárkány? Nos, nagyon sajnálom, de én ebből nem kérek. Mesés lenne, ha minden nap ragyogna a lakás. Utálom is, hogy egy koszfészekbe kell hazaérkeznem, de a klasszikus napi 8 óra munka mellett - amit kiegészít az ausztriai munkahelyem és az otthonom közötti ingázás - ott fog maradni az a koszos tányér az asztalon.
Úgyhogy anyáinknak már biztos nem fogok megfelelni...
Aztán ott vannak a külsőségek. Megvan a Brian élete című filmből a tömeges "Mi mind egyéniségek vagyunk!" felszólalás? Hódít a "Lázadj, és mutasd meg a valódi énedet!" típusú életmód, csakhogy ez egy divathullám, a divat pedig mindig valaminek a követése. Hupsz, bukta, ennyit az egyéniségről... Nem attól leszel lázadó, hogy türkizkékre fested a hajad, amivel két napra kitűnsz a barátaid közül. Ez sokszor inkább csak színtiszta félelem attól, hogy túl átlagosnak tűnj - tisztelet a kivételnek. Számomra sokkal nagyobb lázadó az a gyerek, aki elő mer venni egy természettudományos könyvet 13 évesen a "menő" osztálytársai között, tudván, hogy kapja majd érte az ívet.
Ezen felül egy sor hülye szabálynak kell megfelelni. Persze lehet, hogy ezt csak mi hisszük, aztán a kutyát sem érdekelné, hogy megszegjük ezeket. Ma reggel például egy baráti találkozó előtt melltartó helyett bikinifelsőt húztam, mert ezerszer kényelmesebb. Olyan két-három haszontalan percig gondolkoztam és stresszeltem rajta, hogy ezt azért mégsem kéne, de hát nem baj, úgysem tudja senki, hogy nem strandra megyek. Pedig gyakorlatilag ugyanaz a kettő, csak az egyik színes... Szóval, teljesen felesleges ilyesmin rágódni.
Szerencsére azt már elképzelni sem tudom, milyen lehet, amikor valaki nem mer kilépni smink nélkül az utcára. A franc fog minden nap ezért korábban kelni, este meg külön levakarni magamról a kilónyi maszkot. Minek? Nyilván néha sminkelem magam, ha épp van hozzá kedvem, de messze nem ez az első.
Nem tartom magam igénytelennek, csak mert néha kócosan érkezem a munkahelyemre, és nem 0,00 mm-re sikerült leborotválnom a szőrt a lábamról.
Pedig az elvárások és a reklámok szerint valószínűleg az vagyok. A történet hosszan folytatható a Belga együttes "Az a baj" című számával, néhány új sorral megtoldva. Ha nem szülsz gyereket, az a baj, mert önző individualista vagy. Ha sokat szülsz, az a baj: túlnépesedik a bolygó, és miért nem valósítod meg inkább önmagad? Ha jól nézel ki, az a baj: bizonyára egy üres senki vagy, akinek a külső mindennél fontosabb. Ha le sem szarod, hogyan öltözködsz, az a baj: hogy képzeled, hogy így lesz valaha pasid?
Érdekes módon az viszont nem különösebben elvárás, hogy empatikus és elfogadó legyél. Kedvesnek, segítőkésznek lenni ma már nem divat - ilyen dolgokkal csak a lúzerek foglalkoznak. Akik sokszor egyébként boldogan tojnak erre a frusztrált világra.
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
