Ez egy roppant szép, ugyanakkor idejétmúlt szokás. Persze akinek van rá lehetősége, vagy foggal-körömmel ragaszkodik a szokásokhoz, az napjainkban is így tesz. Ugyanakkor van néhány olyan tényező, ami szabályosan elgáncsolhatja a nászútra vágyókat a reptérre menet. Az egyik teljesen nyilvánvaló, és úgy hívják: pénz.
A fiataloknak, de sokszor még a középkorúaknak sincs pénzük arra, hogy kicsengessenek egy esküvőt, majd még egy nászutat is. Gondoljunk csak bele, hogy hány meg hány csillióba kerül egy esküvő! Még egy nagyon szűk családi körben tartott menyegző is lehet több százezer - nemhogy egy száz fős lagzi, a hetedunokatestvérrel meg a soha nem látott Édi nénivel. Ha az ember nem gazdag család sarja, akkor minimum egy éven keresztül kuporgatnia kell, hogy összejöjjön az esküvő ára.
Sokan utaznának külföldre - főleg, hogy jó esetben az embernek csak egyszer van nászútja. És ha már külföld, akkor lehetőség szerint olyan úticélt szemelne ki, ahol még az életben nem járt, és valószínűleg soha többé nem is fog.
További kritérium szokott lenni, hogy olyan ország legyen, amit mindenki megirigyel, és agyon lehet posztolni vele a közösségi oldalakat. Ezzel szépen körbeírtam az egzotikus helyeket... Ezzel természetesen megint csak az a gond, amiről az Abba is énekel: money, money, money.
Max tényleg annak, aki iszonyat jól keres, vagy évek óta tudatosan készül az esküvőre meg a nászútra - illetve akinél a család kicsit besegít. Éppen ezért szokott az lenni, hogy megtartják az esküvőt, és sok esetben csak következő évben mennek nászútra.
Ám nemcsak anyagi okok szólnak az esküvő utáni nászút "ellen". Hanem olyan nem túl csekélységek is, mint például a munkahely. Általában az emberek korlátozott szabadnapokkal rendelkeznek, és nemigen tehetik meg, hogy kétszer nyaraljanak egy évben, vagy hogy több napra eltűnjenek. Ám ha nászútról van szó, akkor mindkét embernek szabadnapokat kell teremtenie egy bizonyos időintervallumra, és ez nem mindig jön össze.
De ha jobban belegondolok, nem is tűnik akkora tragédiának, hogy az ember nem megy egyből nászútra. Elvégre az esküvő napját követően az egyik, vagy akár mind a két fél tutira másnapos - és annyi alkohol van még a szervezetükben, hogy egy üveg pálinkát ki lehetne préselni a testükből. Nem tűnik olyan rossz választásnak, ha a pár a következő két napban átadja magát az aktív pihenésnek, és kipiheni a sok készülődést meg a nagy bulizást. Ergo talán emiatt is előnyösebb az esküvő utáni "szabadnap" beiktatása.
Nem mellesleg olyan elintéznivalók is szoktak ilyenkor várni a friss párocskára, mint a kölcsönzött ruhák visszavitele, egyes szolgáltatások kifizetése, és ha akadnak távolról érkezett rokonok, akkor velük is illik még foglalkozni, ha már vették a fáradtságot, hogy eljöttek megünnepelni a szerelmeseket - vagy csak ingyen kajálni-piálni.
Viszont lelki szinten sem tűnik annyira rossz döntésnek az elhalasztott, avagy kitolt nászút. Elvégre az esküvő valóban életünk egyik legmeghatározóbb napja. Önmagában is hatalmas élmény. Jó, ha van az embernek ideje feldolgozni, átélni, és nem kell belehajszolnia magát egy másik nagy kalandba és élménybe. Kivéve persze, ha az illető kifejezetten erre vágyik.
Szóval, alapvetően jó ötletnek, jó kompromisszumnak tűnik későbbre tolni a nászutat, mert akkor újabb fantasztikus élményekkel gazdagodhatnak a párok, ami nem mosódik össze semmivel. Arról nem beszélve, hogy így folyamatosan etetve van a lélek is. Jó, nem vagyunk egyformák, de ez sem elhanyagolható tényező, mert nem feltétlenül érdemes egészben megenni azt a tortát, amit szeletenként is lehetne...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.