Egy hosszú kapcsolatban tudni kell okosan vitázni!

Ő jár az eszedben, mikor reggel felkelsz, és ő az utolsó gondolatod este, mielőtt álomba szenderülsz. Nincs is ezzel probléma, ennek az időszaknak is megvannak a maga szépségei. Ha a sors úgy akarja, a randikat felváltja az összeköltözés - ekkor indul el az igazi éhezők viadala. Eleinte nem tudsz mit kezdeni a helyzettel. Meg akarsz felelni, energiádon felül teljesítesz - ahogyan ő is. Csak azért, hogy azt a ködöt valamiképpen életben tartsátok - mert annyira jó érzés, és olyankor tökéletes minden.

Ez részben sikerül is, hiszen most is sűrűn elpirulsz - bár nem a gyönyörtől, hanem a dühtől, hogy ismét nem hajtotta le a WC ülőkét, vagy ismét az asztalon hagyta a fogpiszkálót. Éjszaka szintén ő jár a fejedben, de nem azért, mert róla ábrándozol, hanem azért, mert annyi decibellel horkol melletted, hogy a dobhártyád az életben maradásáért küzd.

Persze az éremnek mindig két oldala van!

Ha megkérdeznénk férfi társainkat, lefogadom, hogy ők is jobbnál jobb példákkal tudnának előrukkolni: nem szeded ki a hajadat a lefolyóból, szétszórva hagyod a sminkcuccokat a lakásban, esetleg éjszakánként lerúgod a veséjét egy-egy ninja vetődéssel. Ők sem szólnak, mi sem szólunk. Mindketten mosolygunk, de már nem olyan őszintén!

Az első bumm...

Egy kis idő elteltével pedig megtörténik az, amitől minden friss kapcsolatban élő ember retteg. A vita! Az első igazi vita. Felsoroltok minden sérelmet, minden nem tetsző múltbéli eseményt. Olyan jólesik kiadni magatokból, hogy nem is akarjátok abbahagyni.

Végül lihegve meredtek magatok elé, mintha most futottátok volna le a maratont, úsztátok volna át a Balatont és nyomtátok volna le a Bamako Rally-t egyben. Szusszanásnyi pihenés után eljön a pillanat, amikor ráeszméltek, hogy kompromisszumokat kell kötni. Nem is keveset. Nem csak az egyik félnek. Mindenkinek!

Telnek a hetek, hónapok, évek, és egyre rutinosabbá váltok. Akár hiszed, akár nem, egyre rutinosabban fogtok veszekedni is. Könnyebben kezeltek majd bizonyos dolgokat, sőt, netán is hozzá is szoktok. Én például eleinte szenvedtem a párom hajókürtszerű horkolásától, ő pedig attól, hogy úgy nyöszörgök álmomban, mintha épp az életemért küzdenék. 5 év távlatából azonban már el sem tudok aludni, ha nem zajong mellettem. Az idő sok mindent megváltoztat, sok mindent helyre rak. Hagyni kell, hogy összecsiszolódjanak a személyiségek.

Manapság egyébként is divat kimenekülni egy kapcsolatból, ha az kissé rizikóssá - vagy olykor kellemetlenné - válik. Vannak olyan helyzetek, amikor a különválás a legjobb döntés, de sok esetben csak arról van szó, hogy a felek nem akarnak dolgozni egymásért... Véleményem szerint, ha valami túl könnyű és túl egyszerű, akkor nem is éri meg igazán.

Mindent összevetve, lehet, hogy évekkel később már nem magenta az a felhő, inkább csak kellemes rózsaszín. Lehet, hogy a régi "Szeretlek, hiányzol!" üzeneteket felváltja a "Légyszi, vegyél zsemlét munka után!" sms. De ettől függetlenül a kötődés erősebbé válik. Nem kell mindennap konkrétan kimondanunk, hogy "Szeretlek." Rengeteg módja van annak, hogy ezt kifejezzük.

• Siess haza!
• Vigyázz magadra!
• Kösd be a biztonsági övet!
• A kedvencedet főztem.
• Vettem neked a kedvenc csokidból.

Ezek az apróságok jelzik a másik fontosságát, szükségét. És valljuk be: jó érzéssel tölt el, mikor esténként lehuppanunk a kanapéra azon a helyen, amit együtt építettünk fel. Amit az otthonunknak nevezhetünk, és ahol biztonságban érezhetjük magunkat. Szerettem az élénk rózsaszín ködöt, de semmi pénzért nem adnám a mostanit!

Zavada Janka

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock