Bárcsak te is látnád, mama, hogy végre révbe értem...

Abba belepusztultam volna, ha akkor érkezik, amikor már messze jártok, de beleragadva ebbe a földi világba... Úgyhogy talán jobb így. Ezek a szerelmek úgyis már csak ilyenek: akkor történnek meg, amikor kell nekik, nem pedig kívánságra. Ennek ellenére az esküvőmön ott lesz egy-egy szék nektek fenntartva, mert olyan nincs, hogy ne.

Hűtőtáska jégakkuval

A minap szereztük be két méretben is, hogy ne kelljen mindig hűtött PET-palackos üccsit vennünk, amikor csak úgy tartja úri kedvünk - márpedig nekem gyakran úgy tartotta. Annyi a különbség, hogy mi már nem sima, hanem teljes kiőrlésű nokedlit pakolunk bele. Pedig jobb volt az úgy: fehér liszttel, fehér abroszon, makulátlan lelkiismerettel.

Az isteni barack: csorog, ragad, dehát ez a dolga. Párja az édes-mámoros dinnyetivornya. Meggyőződésed volt, hogy én vagyok az egyetlen teremtmény a Tejútrendszerben, aki ki nem állhatja a görögdinnyét. A mai napig nem tudom értelmezni az állagát, de a vőlegényem olyannyira megveszik érte, hogy talán - talán - csak én kelhetek versenyre vele. És arról, ahogy majszolja, arról is ti juttok eszembe.

Libatömés, nem EU-s!

Na, meg a derelye: szilva- és baracklekváros. Anyának azt hazudom, hogy megszólalásig ugyanolyat készít, mint te. Pedig... És akkor még a házi fagyiról nem is beszéltünk. Meg a fánkról - ami ha nem szalagos, akkor vége a világnak, legalábbis aznapra mindenképp.

Dolgok, amiket lehet, és dolgok, amiket nem!

Az okostévék előtti tékás idők, és a mi péntek esti filmezéseink. Saját készítésű pizzával (forradalmi újítás volt az a paprikás csirkéhez képest!) és egy-egy sandítva elolvasott női magazinos cikkel. A vattacukor, amit sosem ehettem, mert az csak egy színes, egészségtelen felhő - nem tudtalak meggyőzni, hogy hisz pont ez a lényege -, és a kolbász lilahagymával, amit bezzeg igen.

Amikor utoljára találkoztunk - csak én veled, te már velem nem -, azt hazudtam neked, hogy nemsokára indulunk a Balatonra. Nem megyünk mi már többé sehová együtt, én ezt jól tudtam. De te... te talán azzal hunytad le a szemedet, melyben már jó ideje nem tűz lobogott, csak fátyol lebegett, hogy kezdheted zsúfolásig pakolni a hűtőtáskát. És én míg élek, hinni fogok a kegyes hazugságok léleksimogató erejében, és abban, hogy végeredményben ezen a Földön minden varázslat.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock