Házasság: Én bántalak, te bántasz - pedig szeretnünk kéne egymást!

Kezében a kütyüje, és ezen kívül nincs más a számára. Klára nem számít, az életük nem számít. Amit nem Klára csinál, az nem történik meg. Amiről ő nem gondoskodik, az nincs. "Azt sem tudom már, hogy egyáltalán szeretsz-e, vagy szerettél-e valaha is."

Roland hallgat. Utálja az egészet. Szeretne mondani valamit, de úgy érzi, a felesége annyira igazságtalan vele, hogy valójában teljesen mindegy lenne, hogy mit mond. Mi több, azon kívül, hogy jó lenne már túlleni ezen az egész "zajongáson", most nem is érez mást. Nyugalmat szeretne. Amikor Klára ilyen állapotban van - és mostanában egyre többször van így - mindig úgy viselkedik, mint Roland rettegett nagymamája.

Klára felemelt hangja és Roland végtelenül feszült csendje között most akkora az ellentét, hogy törvényszerű a robbanás. Roland ugyanis egyszerre csak sarkon fordul, kimegy a szobából és teljes erejével bevágja az ajtót. Még egy kép is leesik a falról. Klára zokogni kezd. Siratja saját magát. Azt, hogy Roland már nem szereti őt - mert ez az egész nyilván csak erről szól. Ő már nem vonzó, vele már nem érdemes beszélgetni, rá nincs miért figyelni.

Vajon szeretője van? - Ez a kérdés minden alkalommal bekúszik a fejébe, és lassan már a szívét is eléri. Minden pillanat, amikor észreveszi, hogy bármit is mond, lepattan a férjéről, előhozza ezt a félelmet. Mi más lenne Roland viselkedése mögött?

Roland eközben felveszi a futócuccát és nekiindul a városnak. Ki akarja szellőztetni a fejét. Bekapcsolja a kedvenc zenéjét, amit otthon is csak fülhallgatóval hallgathat, mert Klárát zavarja a nagyon hangos zene. Persze a felesége közben nyugodt szívvel nézi a debil sorozatait, és a romantikus részeknél látványosan használja a papírzsebkendőjét - jut eszébe.

Roland fut. A mozgás és a zene kicsit átmossa az agyát, lecsendesíti. Klára eközben a szennyes ruhákat mossa otthon. Az ismert, rutinos mozdulatok egy idő után megnyugtatják. Először még dühösen dobálja férje koszos ruháit, amiket különböző helyekről kell összeszednie. Aztán Roland pizsamáján valahogy megérzi kettejük illatát, és már önmagában az, hogy felfedezett valami nagyon intim közös dolgot, egy kicsit elringatja a lelkét.

Az illat egy pillanatra megadja azt, amit Rolandtól szeretne megkapni. "Olyan sok lenne az, amire vágyom?" - kérdezi önmagától. "Hiszen már alig-alig várok tőle valamit." A ruhákat a mosógép, Klára lelkét néma könnyei mossák...

Egy óra múlva nyílik az ajtó. Roland visszaér a futásból. Az ő belső forgatókönyve szerint Klára rájött, hogy igazságtalan volt, és most már végre békén hagyja. Beléphet a saját világába. A felesége mellette lesz, de nem háborgatja őt. Rájön, hogy pihenésre és nyugalomra van szüksége. Felméri, hogy a világ, amiben neki nap mint nap küzdenie kell, végtelenül kemény, és otthon már nem szeretné ezt folytatni.

Klára a közös illattól elérzékenyülve egészen biztos benne: Roland úgy jön haza, hogy megértette, ő mennyire értékes és fontos az életében - hogy ő csak jót akar neki. Azt gondolja, férje most már kész arra, hogy átölelje őt és elmondja, képes változni, másképpen figyelni rá. Közreműködni, közös programokat csinálni esténként, és mindent megbeszélni. Hiszen ezzel tudja kimutatni a szeretetét.
Egymásra néznek. Roland elindul a fürdőszoba felé, hogy megfürödjön.

- Nem tudsz most fürödni, várd meg, amíg lemegy a mosás! - mondja a felesége.

- Az hogy van, hogy MINDIG épp rosszkor megy a mosógép, hogy én SOHA nem tudom azt csinálni, amit szeretnék? - sziszegi felé a férfi.

Roland egyik fülében még ott a fülhallgató. Ő mellé lép, és beleteszi a fülhallgató másik végét a saját fülébe. "Amíg lejár a mosás, meghallgatom veled a zenédet" - mosolyog. "Azt nem mondom, hogy ezentúl mindig így lesz, de néha biztosan."

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock