Egy fiatal lányra egy borfesztivál utolsó koncertje után farkaséhség tör rá. Elindul a párjával, hogy harapnivalót keressenek, de sehol nem találnak büfét, ami még nyitva volna. Bosszankodva szidja a vendéglátósokat, akik nem ismerik fel, hogy a szeszfogyasztás hatására a közönség megéhezik, ezért ebben a kései órában is nagyot kaszálhatnának, ha még egy órácskát nyitva tartottak volna.
A fiatalember erre hűvösen kioktatja: "Tudod nagyon jól, hogy ebben a városban 10-kor minden bezár, előbb kellett volna a vacsorára gondolnod - pláne, hogy én már két órája is mondtam, hogy menjünk, együnk valamit." A végére kicsit fel is húzza magát: "Egyébként is, mit gondolsz magadról, ha megéhezel, rögtön ott terem a semmiből egy kisvendéglő, tettrekész szakáccsal?"
Természetesen tudjuk, hogy jó esetben a srác ilyenkor nem trollkodik, hanem azért gurul dühbe, mert úgy érzi - mert erre nevelték -, hogy neki kell megoldania a problémát. A problémát, ami nyilván megoldhatatlan akkor és ott, legfeljebb a fesztivál területét elhagyva lehet meleg ételhez jutni.
Mivel reakciójára a nő természetesen felhúzza magát (ne felejtsük, éhesen harapós az ember), forró vita következik, amiben elhangzik, hogy a lány sosem tud semmit sem előre eltervezni, és mindig az utolsó pillanatban vagy utólag akar csak lépni. A pasas pedig egy érzéketlen, bunkó pokróc, akiből az empátia leghalványabb szikrája is hiányzik. Mire észbe kapnak, a vita már réges rég nem a kajáról szól, hanem egymás hibáinak felhánytorgatásáról - bicskanyitogató stílusban.
A megoldás egyszerű, kedves barátom. Amikor a számodra fontos nő bosszankodik, panaszkodik - akár nagyobb horderejű dolgokban is, mint amilyen a kaja - még csak véletlenül se jusson az eszedbe:
Mit tegyél helyette? Egyszerű. Először is, hallgasd meg, hadd bosszankodja, panaszkodja ki magát! Segít, ha néhány mondatban ebben te is osztozol - mert a nők számára az empátia a kommunikáció kulcsa. Jelen példánknál maradva a legjobb, ha te magad is szidod kicsit az élhetetlen vendéglátósokat és értetlenkedsz: hogyhogy nem jutott eszükbe kitolni egy kicsit a mozgókonyha nyitvatartási idejét a koncertek utánra? Más, ennél súlyosabb problémáknál a leginkább azzal tudod megnyugtatni a társadat, ha átöleled, megnyugtatod, szeretgeted kicsit.
Megnyugtatlak: nem, nem tőled várja a megoldást. Felnőtt ember. Ha vár is valamiféle segítséget, azt sem azonnal. Reálisan gondolkozik. Nem kell tehát megmentened a világot, nem kell lacikonyhát nyitnod, hogy megvendégeld őt és a barátnőit ezen a kései órán. Bőven elég, ha tudja, hogy mellette állsz - az apró és a nagyobb dolgokban is -, és a hideg "én előre szóltam helyett" az empátia hangja szól belőled.
Hidd el, megéri: ha az első forgatókönyvhöz ragaszkodsz, akár még egy óra múlva is veszekedtek, a kommunikációs tanácsra hallgatva azonban már tíz perc alatt túl is vagytok a témán, és gond nélkül tudtok egymásra koncentrálni... Vagy épp a tényleges megoldásra, ami mondjuk - jelen helyzetben - az, hogy beugrotok a közeli éjjelnappaliba valami kajáért, hogy a borgőzös gyomorsav kicsit csillapodjon...
Ugye, milyen egyszerű? "Én megmondtam!"
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.