Sok helyen dolgoztam már eddigi életem során, és rengeteg munkahelyi kapcsolatot láttam. Láttam a sivár, szimpla kollegiális viszonyt, komoly alá- és fölérendeltséggel. Láttam a laza jókedvűt, ami nem foglalkozik a hierarchiával.
Láttam kínosan barátkozósat, és őszintén barátkozósat. Ja, és szerelmi három- és sokszögeket is, de erről most inkább nem beszélek...
Barát vagy kolléga?
Sokszor elmosódik a határ, és ha jó fej a főnök - vagy a mellettünk ülő munkatárs -, könnyen átcsap a dolog laza bratyizásba. Ez lehet nagyon kellemes, ha mindkét fél vevő a sztorira - de irtó kínos is, amikor megpróbálja elmesélni, hogyan csinálták az este az asszonnyal, miközben te a nevét is alig tudod a kedves kollégának... Egyes kutatások szerint sokkal produktívabbak a dolgozók, ha barátkoznak.
Ilyenkor - sok főnök elképzelése ellenére - nő a munkakedv, hiszen a dolgozók inspirálják egymást, kevesebbet betegek, pontosabban beérnek munkába, és könnyebben bent maradnak túlórázni, ha egy baráttal tehetik mindezt. A céggel is lojálisabbak, hiszen a barátságból adódó pozitív érzéseket önkéntelenül is kivetítik a munkahelyre, ami különösen hasznos, ha ügyfelekkel dolgoznak, hiszen így sokkal pozitívabb képet mutatnak kifelé.
Saját tapasztalat
A fenti véleményre én pro és kontra történettel is tudok szolgálni. Egy multi környezetben valóban inspiráló lehet, ha barátságban dolgoznak a kollégák. Fix munkaidőnél pedig még könnyebb betartani az alapvető szabályt: NE keverd a munkát és a barátságot! Ilyenkor úgy a jó, ha a munkaidő végével - miután felálltok és hazamentek - mindenki éli a maga életét.
Nem szól bele a másikéba, maximum másnap jól megdumáljátok, hogy mi volt a vacsora, mivel várt haza a gyerek vagy a kutya. Persze, az nehézséget okozhat, hogy egy esetleges konfliktus esetén is össze vagytok zárva a munkaidő alatt. Nincs választás, kommunikálni kell a munka érdekében. Ilyenkor csökkenhet a produktivitás, viszont a "kényszer" hamarabb magával hozhatja a kibékülést.
Több barátságom is született már munkahelyi környezetben. Az egyik legjobb barátnőm a volt főnököm. Míg együtt dolgoztunk, addig nem nagyon foglalkoztunk egymással, majd utána valahogy jóban lettünk. Ennek már tizenkét éve: hetente találkozunk, jókat eszünk és nevetünk. A másik legjobb barátnőm szintén munkahelyi szerzemény. Ő egy multis munka során "szegődött" mellém, ennek is már tíz éve. Vele már a közös munka során összebarátkoztunk, és egész jól működött a fenti aranyszabály.
Az életünk legalább egyharmadát a munkahelyünkön töltjük, így természetes, ha a munkaidő sokszor összefonódik a magánélettel. Természetes, hogy innen szerezzük a barátainkat. Sajnos azonban negatív példával is tudok szolgálni: volt olyan, hogy talán túl nagy hévvel végeztük a közös munkát. Túl erős volt a közös cél, nem volt határ munka és magánélet között, és végül haragos "szakítás" lett a vége. A lényeg, hogy ha a barátság működik, akkor élvezzük - ha pedig nem, akkor rázzuk le magunkról, vonjuk le a tanulságot, és menjünk tovább!
Tanulság?
Ha úgy érzed, hogy a kollégád a barátod is lehet, mérlegelj: vajon ha nem itt találkoztok, akkor is jóban lennétek? Szabadidős tevékenységeket is terveznél vele? A legfontosabb pedig: vajon rábízhatod a titkaidat?!
Abból ugyanis elmondhatatlanul nagy galiba lehet, ha valaki kiteregeti a szennyesedet a munkahelyen vagy elárulja bármely féltve őrzött titkodat... Egyszóval a munkahelyi barátság jó dolog - de jól gondold meg, kit fogadsz bizalmasoddá!
Te hiszel a munkahelyi barátságban?
Nyitókép: Shutterstock
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
