A rosszindulatod többet segített, mintha kedves lettél volna!

Mikor a munkatársam száját elhagyta ez a mondat, meg sem tudtam szólalni. Csupán egy napot akartam cserélni, mert orvoshoz kellett mennem - de egy beintést kaptam helyette. Álltam az ajtónak támaszkodva, megkövülten, tompán. Ezernyi gondolat rohant át az agyamban, hogy mit kellene reagálnom. Tisztában vagyok azzal, mit is jelent ez a mondat, de azzal is, hogy mikor nem mondunk ilyet másoknak. Például, ha a másik túlélt egy olyan betegséget, amibe az emberek kilencven százaléka belehal.

Mikor tudjuk, hogy nem jó helyen vagyunk, érdemes azon elgondolkodni, hogy mennyire éri meg maradni? Igen, tudom: sokan nem tehetjük meg azt, hogy csak úgy otthagyunk egy munkahelyet. Viszont nem árt azzal is tisztában lenni, hogy ha sokáig vonszolod a kínt, amit a gyűlölt munka okoz, az később meg fog nyomorítani. Érdemes talán egy határidőt szabnod magadnak, hogy meddig maradj. A maradék idődben pedig tervezgesd az álmaidat, azt, amit valóban csinálni szeretnél!

Viszonylag hamar belebetegedtem ebbe a helyzetbe. A gyűlölködő, féltékeny nők köre nem az én világom. Tervem a szabadulásra is csupán csak egy volt. Ekkor még a sport rendszeresen az életem részét képezte. Bajnokságokra jártam. Vissza akartam kerülni a válogatottba, mert onnan azért könnyebb nagyot ugrani,és otthagyni a taposó malmot. Sajnos nem jött össze a tervem. Így még elkeseredettebb lettem.

Minden héten betegség gyötört, majd eljött a legrosszabb, amire nem számítottam - kaptam egy tüdőembóliát. Huszonhat évesen nem tudtam, az mi fán terem, de a kórházban töltött idő alatt tudatosult bennem, hogy az eddigi életemnek vége. Örülhetek annak, hogy túléltem - mondták sokan. Igazuk is volt, ezt mostanra beláttam. Elvesztettem mindent, ami az eddigi életemet képezte, de kaptam helyette új lehetőségeket.

Talán nem is volt sosem. Végül mosolyogtam magamban, hogy a gonosz boszorka almája mégsem volt annyira mérgező. Úgy, mint a Hófehérkében, én is csak egy picit haltam meg, kiköptem az alma darabkát, és újjászülettem egy szebb világba. A volt munkatársnőim pedig még most is ott ülnek a két gyerekcsoport közt a kis székeken, és arról tárgyalnak, hogy ki legyen a következő áldozat.

Hiszen nem maradt más szórakozásuk, minthogy bántsák azokat az embereket, akiknek még van jövőjük. Én viszont most már tudom, mik a valódi álmaim, de ehhez ezt az utat is be kellett járnom.

Kovács Ildikó

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock