Túlságosan megszoktad, hogy rajongok érted!

Most egy ideig nem hívlak, és nem is írok neked, Kedves! Pedig körülötted járnak a gondolataim - mégis erős leszek, és teszek pár lépést hátrafelé. Nagyon szeretlek, de azt akarom, hogy ne csak elfogadd ezt, hanem tegyél is érte.

Megszoktad, hogy itt vagyok neked, hogy imádlak, és melletted alszom. Tudom, hogy szeretsz, de nem elég nekem, ahogy kimutatod. Rám mosolyogsz, de már csak az ajkaid sarkában. Elvárod, hogy minden percemet az irántad érzett szerelmem töltse meg - ám csak akkor van kiapadhatatlan tartalékom a számodra, ha te is elárasztod a szívemet a szerelmed jeleivel. Szükségem van rád: a figyelmedre, az erődre - legalább annyira, amennyire neked az enyémre.

Igaz szerelemmel szeretlek, de nem tudok mindig csak adni, ha én nem kapok vissza semmit. Nem ragyoghat örökké a fényem, csak ha a tiéd sem halványul el. Ezért most éppen nem hívlak, és nem is írok neked. Szenvedek, de megteszem, hogy érezd, mit veszíthetsz.

Ne várj tőlem kedveskedést, ha te semmit sem teszel! Ne csak te légy fontos magadnak, én is legyek az neked! Tudom, hogy legbelül a szívedben még mindig ott van az a szerelem, amely egykor olyan hevesen izzott - de azt is tudom, hogy most szunnyad.

Én viszont még mindig ugyanazt érzem. Együtt erősek voltunk, és most is azok lehetünk, csak húzz magadhoz újra, ölelj szorosan, és soha ne engedje el! Simogass, kedveskedj, ahogyan én is teszem, ha fáradt és szomorú vagy. Megcsókollak, ha elmész - megcsókollak reggel, amikor kinyitod, és este, mikor becsukod a szemed.

Forrás: Shutterstock

Bennem nem fakult meg az érzés: a színesből nem lett szürke, a hevesből nem lett visszafogott. Nem feledtem el a szerelmünket. Még mindig látom a tekintetedben az elmúlt éveket, a kedves pillanatokat, a szenvedélyes csókokat, a vágyat, az álmokat. De látom azt is, hogy már nehezebben jönnek a szádra a kedves szavak.

Azt hiszed, már nem kell udvarolni - hogy hevesen ölelni csak a kapcsolat elején lehet. Megint rám vársz - arra, hogy helyetted lépjek. Ezerszer megtettem már, most mégis egy helyben állok, egy vallomásra várva, hogy a mérleg nyelve újra visszabillenjen.

Folyamatosan csak adok, azért, hogy neked minden könnyű legyen - gondtalan, terhektől mentes. Hogy ne kopjon, ami egykor fénylőn ragyogott, ne halkuljon, ami hangosan zengett, ne hűljön ki a szerelem. Ne fordítsd el az arcodat, hagyd, hogy újra teljesen az életed része legyek!

Nem hívlak, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzek irántad semmit, vagy nem gondolok rád minden percben. Szeretlek, hiszek benned, vágyom és várok rád - csak kérned kell, és továbbra is a mindened leszek! A lelked ott van lelkem minden apró darabjában. Várom, hogy megnyílj, és olyan szerelemmel ölelj, ahogyan évekkel ezelőtt tetted.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?