Hallgatom a sikolyokat, a csattanásokat, csak azért, mert te ezt szereted. Én viszont nem, mégis itt vagyok, itt ülök melletted. Téged azonban már nem a film érdekel, csak egyetlen dolog: kinek pötyögök a mobilomon?
Igen, a kezemben tartom, és nem teszem le. Nem vagyok függő, attól sem félek, hogy lemaradok valamiről, ha csak két perc múlva olvasok el egy üzenetet. Mégsem válok meg tőle többé, mert egyszer megtettem, amikor zuhanyozni mentem. Nem vittem magammal, mert nem lehet sem vizes, sem párás.
Kint hagytam a szekrényen - hiszen nem volt titkolnivalóm, mindig őszinte voltam veled. Igaz, nem számoltam be részletesen arról, hogy kivel hányszor beszélek egy nap, ahogyan én sem kérdeztem tőled: ki ír neked és miért?
Azt hittem, mindketten ismerjük és értjük a játékszabályokat: ami az enyém, az nem a tiéd, és fordítva - legyen szó akár a mobilról vagy a benne lévő üzenetekről. Ha csipog a telefonom, nekem küldtek levelet, nem neked. Azt hittem, érted és elfogadod, hogy - bár együtt vagyunk - nélküled is van életem. Sőt, előfordul, hogy olyankor is boldog vagyok, ha mással beszélek - van, hogy más nevettet meg: a barátnőm, kollégám, nővérem, édesanyám... Mert ők is az életem részesei, ahogyan két éve te.
Így hát nyugodtan kint hagytam a mobilom, te pedig rögtön rávetetted magad, mint prédára a vad. Nesztelenül pörgetted az oldalakat, hátha valami szaftos üzenetre bukkansz, a levelek azonban csak unalmas csajos beszélgetéseket tartalmaztak. Te mégis továbbhaladtál. Egy férfit kerestél, olyat, akit nem ismersz - aki valójában nem is létezik, csak a te képzeletedben.
Ahelyett, hogy hittél volna bennem, inkább azt hitted el: más is lehet a képben. Hogy a szívem nem egyetlen férfit szeret, hanem többet. Nem értékelted a hűségemet, a figyelmemet, az érzéseimet, a féltékenységed vezérelt, nem a szerelem.
Persze találtál olyan neveket, akiket nem ismersz. Olyanokat, akikkel együtt dolgozom - de nem csókolózom velük. Akikkel beszélek - de nem ölelkezem. Hiszen az ölelésemet és a csókomat csak te kaphatod meg...
A zuhanynak vége lett - ahogy a lopott perceknek is, mikor a mobilomat ellenőrizhetted. Beléptem a szobába: te azt színlelted, olvasol, én pedig azt, hogy hiszek neked. Ettől kezdve biztonsági óvintézkedéseket vezettem be: a telefonom erős, bírja a hideget, a meleget, a gőzt. Előrelátó lettem, nem hagyom többé előtted. Nem leszek figyelmetlen, de bizalmatlan igen.
Mostantól, ha olvasni akarsz, vegyél le egy könyvet a polcról - ha pedig izgalomra vágysz, ne a kezeimet, hanem az akciófilmet figyeld!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.