Alávaló módon tűntél el az életemből!

Könnyű annak, akit úgy hagynak el, hogy odaállnak elé, belenéznek a szemébe, és azt mondják: "Ne haragudj, de nem tudom veled folytatni. Legyen vége köztünk mindennek!"
Persze így is nagyon fáj, de azért mégis jobb valamivel...

Mert ha úgy megy el a másik, hogy elköszön és kimondja a végszót, azzal megkönnyíti a dolgodat. Nehéz lesz továbbhaladni nélküle, egy ideig üres és félelmekkel teli lesz a világ. Hiányzik majd, mint utazónak egy falat kenyér, mint az ételből a só. Mégis megérted, hogy neki már nem te kellesz. Az viszont, akitől nem búcsúznak el, a kínok kínját éli át. Köszönés nélkül csapják rá az ajtót, és még búcsúra sem méltatják.

Sokan mégis ezt választják egy kapcsolat lezárásához. Voltaképpen nem is szakítanak, inkább csak szépen eltűnnek, amikor úgy érzik, már terhes számukra a másik. Ők azok, akik talán sosem szerették igazán a párjukat - hiszen ha szereted a másikat, akkor megadod az elmúlt szerelem végtisztességét. Veszed a fáradtságot, hogy a szemébe mondd a kedvesednek: ennyi volt.

Aki viszont búcsú nélkül marad magára, az nem csinál egyebet, csak vár. Várja, hogy majd jön a párja - jönnie kell, hiszen el sem köszönt, nem mondott semmit, amikor elment. Idegőrlő állapot ez, ami felemészt minden energiát. Képtelen elengedni a másik kezét, mert kimaradt egy szertartásszerű találkozás - a szakítás -, ami könnyebbé teszi az elválást.

Méltatlan, megalázó helyzet - roncsolja a lelket, és megtépázza az idegeket. Ráadásul a továbblépés lehetőségét is kizárja, hiszen gondolni sem tudsz arra, hogy új helyeket, új embereket keress. Mert mi van, ha mégis visszajön? Mi van, ha nem talál ott, ahol magadra hagyott?

Forrás: Shutterstock

A várakozás aztán az őrületbe kerget. Egyik napod telik a másik után, szinte repülnek a hetek, mégsem kapsz tőle életjelet. Még annyit sem tesz meg, hogy egy utolsó randira hívjon, és azt mondja: "Ne haragudj!" Csak a legjellemtelenebb emberek lépnek úgy tovább, hogy "elfelejtenek" szólni a másiknak, és nem temetik el a kapcsolatot. Te pedig, akit magadra hagytak, pont úgy viselkedsz, mint egy élőhalott. Szinte öntudatlan állapotban bolyongsz a világban, és csak az ösztöneinek köszönheted, hogy egyáltalán életben maradsz.

Jó ideig nem marad más a számodra, csak a kínlódás, a szenvedés - egy helyben toporogsz. Ha pedig nagy nehezen megtanulsz végre kínzód nélkül élni, akkor is rettentő nehéz dolgod lesz, amikor újra ismerkedni próbálsz. Hiszen még neked lesz lelkiismeret-furdalásod, te őrlődsz azon: szabad-e már újrakezdened, elindulhatsz-e valakivel egy másik úton? Egyfolytában a visszapillantó tükörbe nézel, hogy nem jön-e mégis, nem fordult-e vissza hozzád az, aki elhagyott.

Sokan annyira benne ragadnak a múltban emiatt, hogy képtelenek évekig új kapcsolatot kialakítani. Akár egy egész életre tönkre lehet így tenni a másik érzelemvilágát. Ezért sose hagyj el senkit búcsú nélkül! Válaszolj a kérdésekre, nézz bele kedvesed könnybe lábadt szemébe, és zárd le becsülettel a kapcsolatotokat - hogy mindketten esélyt kapjatok egy új életre...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?