Bárcsak engem is úgy szeretnél, mint a testvéremet...

Szemei gyorsan siklottak végig a polcokon sorakozó színes borítókon. Nem volt sok ideje nézelődni, és amúgy is, egyetlen könyvért jött: amit a terapeuta ajánlott neki múltkor. Amint rátalált, nagy lépésekkel igyekezett a földszinti kassza felé, de a kíváncsiság úrrá lett rajta, és belelapozott új szerzeményébe...

"Beléptem az ajtón. Anyám kikiáltott a nappaliból: - Te vagy az, drágám? - Nem, csak én vagyok az, anya. Ekkor döbbentem rá, mennyivel jobban szereti anyám a nővéremet, akit mindig "drágámnak" hív, míg engem csak a keresztnevemen..." - Ez a pár mondat is elég volt, hogy a torka elszoruljon, és férfi létére a könnyeivel küszködjön.

Összeszedte magát, kifizette a könyvet, és bepattant az autóba. Nagy volt a kísértés, hogy azonnal olvasni kezdjen, de tudta, hogy még be kell vásárolnia, és nincs sok ideje. A könyvet maga mögé hajította - pont úgy, mint az elmúlt évtizedekben minden ócska fájdalmat, csalódást és dühöt, amit akkor érzett, amikor a testvérét becézték a szülei. Gábor mindig csak "Gabika drága" volt nekik - pont, mint ahogyan ezt a könyvben olvasta az imént, míg őt mindig csak felnőttesen, keményen szólították: Péter.

Ha csak ezen kellene túltennie magát, már nem őrlődne rajta. Még talán azt is el tudná felejteni, hogy testi fenyítést is csak nála alkalmaztak, "Gabikát, a drágát" soha meg nem ütötték... De azt az ezer meg ezer apró, szúró, megsemmisítő kis gesztust nem tudta elfelejteni és megbocsátani sem - az okokat pedig végképp nem tudta kideríteni.

Nemrég, a válás után kezdett el terapeutához járni. A szakember hónapok óta önteti ki vele hol artikulálatlanul, hol jól megfogalmazottan mindazt, amit egész életében érzett: ő kevésbé kellett, nem felelt meg sem az apjának, sem az anyjának. A családi fotókat együtt elemezték: nem, nem paranoia, ha úgy látja, hogy ő minden fényképen kirekesztett, vagy egyszerűen nem is szerepel rajta.

Forrás: Shutterstock

Gabika nemrég kiköltözött Ausztriába, szép sikereket ér el a cégnél, tele van tettvággyal, és ráadásul most szerelmes is. A terapeuta szerint jó lenne vele átbeszélni a... de mit is? Az érzéseit, a dühét, a sekélyes kapcsolatukat? Nem, erre most nem tudja rászánni magát.

Közben megérkezett a bevásárlóközpontba, ahol szokatlanul gyorsan végzett. A tele szatyrokat bepakolta az autóba - észre sem véve, hogy a könyv a cuccok alá szorult, és még a dugó előtt haza is ért. "Hazaértem" - mondta magában, pedig tudta, hogy ez sosem volt az ő otthona.

A szülői ház, melyben felnőtt, csak egy hely volt, ahol őt nem várták - vagy nem őt várták? Ki tudja? Lányt szerettek volna? Vagy már nem szerettek volna több gyereket? Esetleg nem úgy nézett ki, ahogy a családban mindenki? Baj volt, hogy szemüveget kellett viselnie? Tele volt kérdésekkel, amit a terapeuta szándékosan csak felpiszkált benne...

Becsengetett, hiszen kulcsot csak Gabikának adtak. Mire az anyja kicsoszogott, már vágta a tenyerét a szatyrok füle. A kis öregasszony visszabotorkált a nappaliba, ahol az apja ült hetek óta mozdulatlanul. Az agyvérzés tett róla, hogy már soha ne tudják végigbeszélni a titkok titkát:Péter életének drámáját.

"Hoztam neked szardíniát, apa! A kedvencedet" - mondta bele az üveges tekintetbe, de választ ugyanúgy nem kapott, mint ahogy eddig sem - soha.

Kalla Tímea novellája

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?