szerelem hűtlenség kibeszélő árulás megcsalás Berczi Annamária magazin párkapcsolat aljasság hazugság
Szia Kedves... Kedves? Látod, még most is képtelen vagyok a neveden szólítani. Próbálok magamhoz térni a történtekből, de csak zsibbadtan ülök az ágy szélén, és bámulom a közös fotóinkat.

Olyan boldogok voltunk, nem értem, mi történt. Persze, voltak problémáink, veszekedtünk néha, de messze nem volt rossznak mondható a kapcsolatunk. Az utóbbi hetekben éreztem, hogy baj van, láttam rajtad, hogy valami nem stimmel. Emlékszel, még kérdeztem is, hogy minden rendben van-e. Azt mondtad, igen, pedig mindketten tudtuk, hogy ez nem igaz.

Azt mondtad, csak időre van szükséged, összegyűltek a felhők a fejed felett, és át kell gondolnod a dolgokat. Azt hittem, azzal segítek, hogy teret adok neked - hiszen ezt kérted. Hogy majd visszatalálsz hozzám, ha rendezted az érzéseidet. Néha nem aludtál itthon: buliztál a barátaiddal, utána pedig a testvérednél aludtál...

Ilyenkor görcsbe rándult gyomorral vártam a másnapi üzenetet, hogy rendben vagy. Nem gondoltam, hogy ilyen nagy a baj. Esküszöm, nem kutakodni akartam, csak azt a képet kerestem rólunk, ami tavaly karácsonykor készült. De megláttam az emailt...

Szerelmemnek. Hirtelen megfordult velem a világ: ezt nem én küldtem! Onnan nem volt megállás, meg kellett néznem mindent, minden levelet, minden sort. Először nem hittem el - ilyen nincs, csak egy rossz filmet nézek. De a világ csak forgott tovább, és akkor rájöttem: ez valóban megtörténik, itt és most kirántják alólam a talajt.

Hirtelen lélegezni sem bírtam, kapkodtam a levegőt, ami szép lassan egy fuldokló, görcsös sírásba ment át. Fel akartam hívni valakit, hogy segítsen, de csak ültem a konyhapadlón a telefonnal a kezemben, és a kijelzőt bámultam üres tekintettel. Néhány perc (vagy óra?) után összeszedtem magam annyira, hogy képes legyek felállni és végiggondolni, hogy mit fogok tenni ezek után.

Kitaláltam a tervet, hogyan foglak ezzel szembesíteni, miközben végig abban bíztam, hogy ez csak valami tévedés lehet, és majd megmagyarázod. Amikor meghallottam a kulcszörgést a zárban, összerándult a gyomrom. És ahogy beléptél az ajtón, minden tervem szertefoszlott: az összes dühömet rád eresztve tudni akartam, hogy mi folyik itt.

Forrás: Shutterstock

Soha nem felejtem el azt a pillantást a szemedben. Amikor felismerted, hogy itt a vége, ennyi volt, innen nincs visszaút. Ahogy elmondtad a történetet, úgy semmisültem meg percről percre. Vártam, hogy azt mondd, ez csak tévedés volt, itt valami hiba történt - de egyszer csak a sztori véget ért, és most itt tartunk.

Tudod, nem az fáj a legjobban, hogy már nem szeretsz. Nem is az, hogy mást szeretsz. Állítólag van ilyen. Nem, nem ez a baj. De te elárultál. Elárultad az elmúlt éveket, elárultad a kapcsolatunkat, elárultál engem. Szerelembe esni ugyanis nem lehet csak úgy. Ahhoz valaminek történnie kell, oda bizony út vezet.

Ahhoz beszélgetni kell, ahhoz találkozni kell, kávézni, vacsorázni, moziba menni. Ahhoz csók és ölelés vezet. És amíg idáig eljutottál, neked is tenned kellett valamit. És közben - legalább egyszer - eszedbe kellett jusson az, hogy valaki vár otthon. Hogy valakinek éppen hazudnod kell. Az újat többre tartottad, hiszen azt választottad, hogy engem bántasz meg helyette. Rendben, legyen, túlélem.

És hány ilyen van még a világban! Hány olyan pár, akik látszólag rendben vannak, de a szőnyeg alatt ilyen mocskokat rejtegetnek - amíg az egyik fél ki nem szúrja. És miért? A biztonságért? A kényelemért? A megszokásért? Az anyagiak miatt? Ha már eszmei értékekhez nem tudunk ragaszkodni, akkor jönnek a materiális javak?

Ennyit ér a lelkünk tisztasága, az adott szó, a szeretet? Inkább élünk a langyos vízben, hazugan, ahelyett, hogy felvállaljuk az érzelmeinket? Nem attól lennénk elvileg felnőtt emberek, hogy felelősséget tudunk vállalni az érzéseinkért?

Telnek a napok, a hetek, a kezdeti kábultság zsibbadtsággá tompult. És tudod mit? Menj! Menj, és légy boldog! Vagy ne, mindegy is, csak menj! Ne keress többé, nincs szükségem a sajnálatra, nincs szükségem arra, hogy megint felkavarj. Menj! Nincs szükségem rád.

Berczi Annamária

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.