A múlt problémái a jelen katasztrófák tükrében

Ott ült a dobozok meg a szemeteszsákok között, és már csak azt szerette volna, hogy vége legyen az egésznek. "Már megint egy kurva költözködés, de rohadtul utálooom!" - szakadt ki belőle.

"Na jó, még ezt itt átnézem, aztán mára szevasz." Kinyitotta a papírmaséba csomagolt dobozt, kivette a legfelső füzetet. "Baszki, ezt nem hiszem el..." A régi naplóit tartotta a kezében. Régebben sokszor visszaolvasta ezeket az írásokat, de az utóbbi években egyszerűen még a létezésükről is megfeledkezett. Most azonban úgy döntött, hogy ez pont jó alkalom egy kis pihenésre, és belelapozott a füzetekbe:

1998. szeptember 10. A többiek mennek este a Rózsába, de én már megint nem mehetek. Ez annyira igazságtalan, hogy havonta csak egy koncertre engednek el anyuék. Miért??? Jók a jegyeim, segítek a házimunkában, én egyszerűen nem értem ezt az egészet.

Pedig ott lesz a Peti is, most talán végre tudnánk kicsit beszélgetni, és észrevenne... De nem, mindez csak hiú ábránd marad, mert anyu nem enged el. Apu meg csak lapít, nehogy ebből is veszekedés legyen. Szép... Na, mindegy, így jártam... "Fáj az élet, nem kell a fénye."

2008. május 5. Ezt nem hiszem el, hogy pont akkor lesz a szájbatekert diplomaosztóm, amikor a Volt van!!! Most komolyan, de tényleg, az Univerzum így akar velem kicseszni? Hagyjam ki a diplomaosztót, amikor hat évig küszködtem ezzel a rohadt főiskolával??? Azt azért talán nem. Kénytelen leszek idén csak 2 napra menni. De elegem van!!!

Forrás: Shutterstock

2014. október 24. Olybá tűnik, hogy ezzel a pasival is befürödtem. Tök jó, hogy az összes programomat lemondtam a hosszú hétvégére, azt remélve, hogy majd találkozni akar velem. Hát ezek szerint nem. Vagy most írjak rá én? Már megint??? Én ugyan nem! Ha akar valamit, tudja, hol talál, a számom is megvan neki, én nem fogok erőlködni, elegem volt ebből. Inkább megnézek egy filmet, és élvezem, hogy nincs semmi dolgom még 2 napig.

"Fú, milyen dolgokon tudtam totál kiakadni..." - gondolta. És valóban, ezek a "problémák" eltörpültek azokhoz képest, amikben éppen élt. Gondosan visszacsomagolta a füzeteket, majd pakolt tovább. Sietnie kellett, a költöztetők másnap reggel nyolcra érkeztek a holmijáért. Még hátra volt a fürdő, a konyha és a kislánya szobája is.

"Fogalmam sincs, hogyan fogok ezzel időben végezni" - sóhajtott fel. "És ennek az ovis szülőinek is pont ma kell lennie..." De tudta, hogy nem hagyhatja ki, hiszen most íratta át a kislányt. Új város, új óvoda, új munkahely, új minden. Egy dolgot kivéve: hogy már csak kettesben vannak a kislányával.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?