Férfivélemény: Nem akarok többé szerető lenni!

Ízlett a tiltott gyümölcs, amit te kóstoltattál meg velem. Beleszerettem az ízébe, és megkedveltem mindazt, ami addig az elveim ellen való volt. Mert megismertelek téged.

Korábban azt vallottam, hogy én soha nem leszek semmilyen kapcsolatban férjezett asszonnyal - mert nálam kevesen tudják jobban, milyen az, amikor megcsalnak. Éppen ezért házas nővel nem is kezdeményeztem viszonyt, mégis úgy alakult, hogy egy szerelmi háromszögben találtam magam. Ráadásul én voltam a kívülálló.

Belementem a játékba, így résztvevője lettem egy olyan kapcsolatnak, amit azelőtt még csak elképzelni sem tudtam. Szerető lettem, a szó legszorosabb értelmében. Hiszen kellett neked valaki, aki szeret, aki megadja mindazt, ami már régóta hiányzott a magánéletedből. A férjed már csak egy lakótárs volt. Ő volt a második gyereked, akiről gondoskodnod kellett - és ebbe belefáradtál.

Már régóta kinéztél magadnak: nap mint nap összefutottunk az egyik kirakat előtt, és sokszor összetalálkozott a tekintetünk. De sosem kaptál többet egy mosolynál - mindaddig, amíg "véletlenül" rám nem bukkantál egy társkereső oldalon. Akkor, ahogy mondtad "azonnal rád írtam, remegő kezekkel".

Nem akartál többet először, csak egyetlen alkalmat. Én pedig addigra már alább adtam az elveimből, így aztán belementem a dologba. Azt gondoltam: végülis, miért ne tehetném meg? Elvégre, ha nem én kezdeményeztem, akkor nem is lehet elítélni érte. Ezzel vigasztaltam magam, hogy később se legyen lelkiismeret-furdalásom. Te kerestél meg, te voltál kiéhezve egy férfi szeretetére, mert nem bírtad tovább, hogy otthon nő helyett már csak anya, szakács- és takarítónő vagy.

Forrás: Shutterstock

Elfogadtam a kihívást és a játékszabályokat. Éltem a lehetőséggel, hogy egy jóval fiatalabb, vonzó nő boldogságának forrása lehetek. Tiltott volt a gyümölcs, de nagyon beleszerettem, mert olyan ízletes volt, amilyet azelőtt soha nem tapasztaltam - de a kapcsolat mégsem volt fenntartható életünk végéig, hiszen csak szerető voltam. Többet nem is adhattam, csak magamat, de azt teljes mértékben.

A baj akkor kezdődött, amikor a szenvedély olyan mértékű szerelemre váltott át mindkettőnkben, amit egyikünk sem élt át korábban. Ez rontott el mindent. Nem a szerelem volt rossz, mert az csak jó lehet, hanem az, hogy nem gondolkodhattunk közös jövőben.

Nem tudtál kilépni, nem akartál még elválni, ezért behúztad az érzelmi kéziféket, hogy kevésbé szenvedj. Én pedig szerettem volna kilépni az árnyékból, többet akartam annál a szerepnél, mint amiben voltam. Nem akartam egy életen át a titkod maradni. Szerettelek volna úgy boldoggá tenni, ahogy egy férfi boldoggá tehet egy nőt.

De neked ez már így is sok volt. Nem bírtad a súlyt, amit egy olyan szerető jelent, aki már érzelmeket is visz a kapcsolatba. Neked elég volt a testi vágyaid megvalósulása, nekem viszont nem. Amikor aztán végképp nem bírtad a velem járó terhet, kerestél helyettem valaki mást. Olyan pasit cserkésztél be, aki nem traktál az érzelmeivel, nem akar semmi mást, csak pont azt és pont annyit, amit és amennyit te.

Jó volt, szép volt, de köszönöm, ennyi elég volt a szerető szerepből! Tudom, soha ne mondd, hogy soha, de én mégis kijelentem: nem válok többé szeretővé. Még akkor sem, ha zamatos és friss az a gyümölcs, amit az élet kínál!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek