Én nyáron mindig depressziós leszek...

Kint szikrázó a napsütés, az égen fehér bárányfelhők úsznak, és vidáman csicseregnek a madarak. Itt bent sötét van, csend és közöny.

Nem könnyű erről beszélni, mert a legtöbb ember alig várja, hogy végre beköszöntsön az igazi strandidő, és szabadságra mehessen. Én viszont alig várom, hogy véget érjen a nyár. Ezek a kánikulai napok elég fájdalmasan tudnak érinteni...

Nem szeretek órákon át aszalódni a napon (mondjuk, nem is bírja a bőröm), utálom a strandokat, a tömeget, és semmi kedvem olyan vízben fürdeni, amiben egy csomó másik ember áztatja magát. Ebben a tikkasztó melegben a tömegközlekedést sem bírom, egyszerűen felfordul a gyomrom a levegőtlenségtől és az izzadságszagtól.

A hétvégéket is általában otthon töltöm egyedül, és legszívesebben reggeltől estig aludnék. Vagy sorozatokat és főzőműsorokat bámulnék. Persze a fejemben vannak tervek és vágyak, amiket jó lenne idén nyáron megvalósítani, de olyan szinten nincs bennem motiváció, hogy képtelen vagyok bármire - hacsak nem nagyon muszáj. Az pedig, hogy látom mások vakációs fotóit a Facebookon, csak még inkább lehúzza a hangulatomat. És egyre távolabb kerülök a harmóniától.

Forrás: Shutterstock

A helyzetemet az sem könnyíti meg, hogy a családtagjaim ilyenkor mindenfélét a fejemhez vágnak. Anyám folyamatosan piszkál, hogy csináljak már végre valamit, például menjek el túrázni vagy iratkozzam be jógatáborba. A párom nyaggatását is nehezen viselem:

  • "Hogy lehetsz ilyen életunt?"
  • "Miért nem tudsz örülni a napsütésnek?"
  • "Gyerünk, kapd össze magad, indulunk a Balcsira!"

Tisztában vagyok vele, hogy szeretnek és segíteni akarnak, de minél jobban rám akarják erőltetni ezt a "szánsájn-hepinesz" érzést, annál szarabbul érzem magam. Több oka van annak, amiért a nyár nem tartozik a kedvenc évszakaim közé, de a legnyomósabb talán az, hogy egyáltalán nincs beach body-m.

Pedig minden évben elhatározom, hogy lefogyok a bikiniszezonra, de valahogy sosem sikerül. Szégyellem a hurkáimat és a narancsbőrömet, ezért inkább kihagyom azokat a helyeket, ahol a testem problémás részei közszemlére kerülnek. A zsenge, tökéletes alakú húszévesekkel úgysem vehetem fel a versenyt.

Győri Szilvia, tanácsadó szakpszichológus véleménye:

"A depressziót leginkább az őszi, téli időszakhoz kötjük, és mély lehangoltsággal párosítjuk. Azonban a szezonális depressziónak nyári változata is létezik. Jellegzetes tünetei a szorongás, az ingerlékenység, az alvási ritmus felborulása, az étkezési szokások megváltozása, akár túlevés vagy étvágytalanság formájában. Emellett pedig előfordulhat megnövekedett szexuális étvágy is. Tikkasztó hőség van, ami próbára teszi szervezetünket, hozzá kell szoknunk egy kicsit lassabb tempóhoz, a teendőinket sem mindig sikerül a szokásos módon intézni a szabadságolások miatt.

Emellett ott a média által ránk zúdított "bikinitest" elvárás is, ami hiába irreális, legtöbbünk borzasztóan vágyik rá, hogy ennek a tökéletes képnek megfelelhessen. A depressziót nem szabad félvállról venni, a jó hír viszont az, hogy fel lehet rá készülni. A rendszeresség csodákra képes. Tervezzük meg az időnket, szervezzünk kikapcsolódást biztosító programokat, akár társasággal, akár egyedül! Figyeljünk oda az étkezésünkre, mozogjunk rendszeresen! Kerüljük a hőséget és a közösségi oldalak hosszas böngészését is! Emellett az egyénre szabott pszichoterápia is hatékony segítség lehet."

A hozzám közel állók nem értik, vagy nem akarják megérteni a problémámat, azt hiszik, a jókedv és a boldogság csupán elhatározás kérdése. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam: ez nem így van. Én nem direkt viselkedem így, egyszerűen nem tudom kezelni a nyár okozta hangulatváltozásaimat. Ilyen szempontból más vagyok, mint a többi ember, de megpróbálok javítani magamon. Szeretni akarom az életem minden részét, a nyarakat is beleértve!

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?