Úgy meghíztam, hogy már a testvérem is szégyell...

Verőfényes szombat délelőtt volt, amikor megérkezett a szüleihez a kislányával. Noha kifárasztotta a buszos utazás, teljesen fel volt dobva a hétvégi programoktól.

Már alig várta, hogy lássa a családot, arról nem is beszélve, hogy már hetek óta nem volt gyerekmentes kimenője. Most viszont elmennek majd moziba az öccsével, utána esetleg isznak valamit a közeli pubban. Fúúú, de jó lesz, igazán rám fér már egy kis lazítás! - gondolta izgatottan, ahogy beléptek a szülői ház ajtaján.

Az első csalódás akkor érte, mikor az édesanyja közölte, hogy az öccse nincs is otthon: átment az egyik haverjához. Nincs mit tenni, ha a Gézának segítségre van szüksége, akkor menni kell. Na, persze... Biztosan nem tud egyedül meginni egy sört - mondta magában keserűen.

De az anyjának nem szólt, eszében sem volt elrontani ezt a szép hétvégét ilyen csip-csup dolgokon való fennakadással. "Hát jó, akkor majd megyünk, miután hazaért." - szólt belenyugodva. Na, de aztán jött csak a feketeleves, mikor a testvére hazaért. Mert az bizony nem egy sör volt, amit megittak - inkább egy tálca...

- Akkor gondolom, már nem is megyünk sehova - mondta az öccsének, miközben azon erőlködött, hogy a kislánya meg ne lássa, milyen iszonyúan mérges.

- Nem. De amúgy se mentünk volna, nem akarok veled mutatkozni.

- Hogy mi? És mégis miért? És egyébként is, akkor a múlt héten még miért akartál?

- Az akkor volt. Most meg most van...

- Mi a franc változott azóta?

- Tudod, mióta Minka megszületett, nem olyan vagy, mint előtte. Mindenki ezt mondja. És nem tudok nekik mit válaszolni, mert teljesen igazuk van. Nekem kellemetlen megjelenni veled valahol, mert utána tutira megint azt fogom hallgatni, hogy a gyönyörű nővérem 20 vagy 30 kilót szedett-e föl... Unom. Inkább ne is menjünk, mert...

Forrás: Shutterstock

Még folytatta, de a nő már a másik szobában volt, és a délelőtt kipakolt holmikat csomagolta visszafelé a táskájába. A tesója pedig csak akkor eszmélt rá, hogy nem létező hallgatóság előtt beszél, amikor meghallotta a kertkapu csapódását.

A nőben forrt a düh. Milyen testvér az ilyen? Hogy jön egyáltalán ahhoz, hogy ilyesmiket mondjon neki? És még ha igaz is, hogy rajta maradt jó pár kiló szülés után, tényleg szégyellni kell ezért? És milyen ember az, aki a haverjait választja, nem a testvérét, akivel felnőtt? Nem kellett volna inkább megvédenie ahelyett, hogy még igazat is ad nekik? Arról nem is beszélve, hogy a barátnője hogy néz ki? Ő is pont ugyanolyan túlsúlyos. Csak neki "jól áll" mindenki szerint. Hát persze...

Úgy érezte magát, mint egy felmosórongy - a reggeli jókedvnek már híre-hamva sem volt. Összetörve buszozott haza a kislányával, és még a férjének is csak üzenetben tudta megírni, hogy mi történt... Nem akart a gyerek előtt sírni, a buszon meg pláne nem. Könnyes szemekkel lépett be a lakásukba, ahol a férje már várta. Ideges volt. Elkéredzkedett a munkahelyéről, érezte, hogy otthon most nagy szükség van rá.

Miután a gyerek lefeküdt, ismét meghallgatta felesége fájdalmát. Hamar mosolyt tudott csalni az arcára: elintézte, hogy vasárnap vigyázzon valaki a kislányukra - így el tudnak menni moziba, utána pedig vacsorázni. Lefekvés előtt vigasztalóan húzta magához a párját:

Gyere, szívem, minden rendben! Ne foglalkozz azzal a büdös bunkó öcséddel, nem számít a véleménye. Én nagyon szeretlek, és ez független attól, hogy 60 vagy 80 kiló vagy, nem kell ilyeneken görcsölni. Még adott egy csókot a felesége arcára, majd együtt elaludtak. Pihenniük kellett, hiszen másnap kimenőjük volt.

Nóra történetét Radakovics Viki jegyezte le.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?