A szerelem elmúlhat, de nem alakulhat át szeretetté

A minap egy csajos estén Judit barátnőm halálra rémisztett azzal a kijelentésével, hogy már nem szerelmes a férjébe. Akkor most el fogtok válni? - kérdeztem rémülten. Szerencsére kiderült, csak arra gondol, hogy a szerelmük átalakult szeretetté.

Nem volt időnk körbejárni a témát, hazafelé viszont eltűnődtem, vajon hogyan tudják sokan ilyen élesen különválasztani a szerelem és a párkapcsolati szeretet érzését. Nekem ez nem megy. Még mindig úgy érzem, hogy szerelmes vagyok a páromba. Hogy lehet rájönni, ha már nem vagy az? Egy reggel felébredsz, és tudod? Vagy fokozatosan alakul ki ez az érzés?

Aztán megértettem, hogy sokan másképp magyarázzák a szerelem jelentését, mint én. Arra a heves lángolásra gondolnak, ami egy kapcsolat kezdeti szakaszára jellemző. Felgyorsult pulzusra, kézremegésre a randik idején, őrjöngő szeretkezésekre az együttélés első hónapjaiban...

A tudósok témában végzett kutatásai szintén ezt erősítik meg. Hiszen megállapították, hogy az ember agya csak néhány évig termeli a feniletilamint, ami a szerelem első időszakára jellemző felfokozott rajongásért felelős.

Szerintem viszont a szerelem két szakaszra oszlik. Az első tényleg az extázisszerű érzéseké. De ha ez elmúlt, egy kiegyensúlyozottabb szakaszba lépünk, aminek szintén kijár ugyanaz a megnevezés - ne kereszteljük hát át szeretetté! A természet mindent tökéletesen megtervezett az évezredek folyamán, így járt el a feniletilamin termelésénél is. Ha végig olyan nagy mennyiségben adagolná az agyunk, ahogy a kapcsolat kezdeti hónapjaiban, nem élnénk sokáig.

Nem bírná a szívünk, ha minden egyes alkalommal levegőért kapkodnánk izgalmunkban, amikor meglátjuk a párunkat. Még a létfenntartással sem tudnánk kellőképpen foglalkozni, ha a nap minden percében azon járna az eszünk, mikor szexelhetünk vele végre. Szóval, az evolúció úgy intézte, hogy idővel "nyugodtabb" szerelemben élhessünk, és ne haljunk bele a testi tünetekbe...

Forrás: Shutterstock

Ezt az új szakaszt keverik össze sokan a szeretettel, pedig nem ugyanaz. Ugyanis ha képesek lennénk hosszú távon pusztán szeretetből párkapcsolatban élni, a szerelem érzésének kialakulása okafogyottá válna. Hozzámehetnénk a legjobb barátunkhoz - hiszen őt tutira szeretjük! -, és családot alapíthatnánk vele. De ez nem működik, ugye?

Ha tényleg elmúlik a szerelem (nemcsak a kezdeti izgalmas időszak, hanem a valódi szerelem!), akkor akinél ez bekövetkezik, az egy idő után kilép a kapcsolatból. Kivéve persze, ha komoly oka van a kihűlt kapcsolatban maradni (pl. anyagi gondok, félelem az újrakezdéstől stb.).

Néhányan viszont épp a szerelem fogalmának félreértelmezése miatt szakítanak - méghozzá elhamarkodottan. Miután az első szakasz lángolása szűnni kezd, előkerülnek a hétköznapi gondok. Jönnek az összecsiszolódás és az új szerepkörök (pl. szülővé válás) kihívásai. Ráadásul már nem arra gondolnak minden pillanatban, hogy a másikkal szeretnének lenni... Ilyenkor könnyű elhinni, hogy elmúlt a szerelem.

  • Van, aki ettől világgá szalad, és csak a távollét okozta sokkból jön rá, hogy félreértette a saját érzéseit, és vissza szeretne térni.
  • Mások kifelé kacsingatnak. Mikor azonban odakerül a sor, hogy a szerető nyomására váltani kéne, ráébrednek, hogy képtelenek kilépni az addig érdektelennek hitt kapcsolatukból.

A szerelem tehát nem extázisban töltött hónapokban, de még csak nem is harmonikus együttélésben mérhető. Lehetünk szerelmesek tíz, húsz, negyven év után is ugyanabba az emberbe. És lehetünk szerelmesek gondok, nehézségek, sértődések, oda-vissza bántások, megfakult szexuális élet ellenére is. A szerelem idővel szelídebbé, nyugodtabbá válik, de önmaga marad. A szeretetünket hagyjuk meg a rokonainknak és a barátainknak!

Forrás: Szabó Gábor
Még több cikk Gretától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?