szerelem férfi párkeresés Császár Zsanett elvált apa problémák
Három hónapig ostromolt, mire beadtam a derekam, és igent mondtam Péter (nevezzük így) vacsorameghívására. Másnap hatalmas rózsacsokrot küldött egy gyönyörű levél kíséretében, aminek nagyjából az volt a lényege, hogy nálam különlegesebb nővel még soha nem találkozott.

Édes sorai balzsamként hatottak a lelkemre, és úgy éreztem, mintha a múlt sebei végre begyógyultak volna. Teltek-múltak a hetek, Péter rajongása egyre hevesebb lett, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy menthetetlenül beleszerettem.

Rettenetesen megijedtem ettől az egésztől. Nem azért, mert bármi kifogásom lett volna egy szingli apuka ellen, csak addig valahogy ösztönösen kerültem őket. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy csonka családban nőttem fel, és a mai napig magamon hordom az "elvált szülők gyereke" szindróma jeleit. Persze ismerek nőket, akik nem esnek kétségbe, ha "csomaggal" együtt érkezik a férfi, és bátran belevágnak az új kapcsolatba. Csodálom is őket ezért.

De visszakanyarodva az elejéhez, ez a szerelem olyan kemény próbatétel elé állított, amire nem számítottam. Többször éreztem úgy, hogy ennyi, nincs tovább, de a szívem nem akarta feladni a küzdelmet. Utólag örülök, hogy így tettem, mert a belső harcaim és vívódásaim során nagyon sok mindenre rájöttem.

Fontos az időzítés

A legfontosabbat már rögtön az elején megtanultam: türelmesnek kell lenni. Végtelenül türelmesnek. Majdnem egy fél év telt el, mire találkoztam Péter kisfiával. Nagyon izgultam, a gyomrom is remegett, de szerencsére egyből megtaláltuk a közös hangot. Az egyedülálló szülőknek - érthető módon - óvatosnak kell lenniük, hogy kit és mikor engednek be csemetéik életébe.

Természetesen a gyereknek is időt kell adni arra, hogy megszokja az új szituációt. Bevallom, eleinte nehéz volt félretenni a saját igényeimet és akaratomat, ám idővel beláttam: nem lehet mindenen egyszerre, villámgyors tempóban túl lenni.

Forrás: Shutterstock

Mindig a gyerek az első

Aki elvált apát választ párjául, annak tudomásul kell vennie, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos teendők prioritást élveznek. Igyekeztem belerázódni az addig ismeretlen szerepbe, a kiszámíthatatlanság viszont komoly kihívást jelentett. Sokszor ugrott az előre eltervezett romantikus hétvége, színház helyett játszóház lett a program, és a legmeghittebb pillanatokban is csörgött a telefon.

Eleinte zavart ez a bizonytalanság, de aztán megszoktam az állandó újratervezést. És miközben megtapasztaltam, milyen egy mozaikcsalád élete, új impulzusokat szívhattam magamba egy olyan férfitől, aki törődik a szeretteivel.

Nem kell segíteni ott, ahol nincs rám szükség

A Péterrel való kapcsolat lehetőséget adott gondolkodni, kívülről látni önmagam. Korábban hajlamos voltam minden feladatra, minden elintéznivalóra ráugrani, és elkezdeni azonnal megoldani. Később rájöttem, hogy olyan dolgokkal kell foglalkozni, amik kevésbé stresszesek, és kevesebb felelősséget igényelnek.

Mondok egy példát. Péter kisfiát kész tortúra volt felöltöztetni. Sírás, kiabálás, toporzékolás... Próbálkoztam nála mindenféle csellel, de ezt az akadályt valahogy nem tudtam sikerrel venni, így elengedtem az egészet. (Az apja amúgy is ügyesebb ebben.) Ez nem önzőség vagy rosszfejség volt részemről, csupán felismertem, hogy más módon is segíthetek a páromnak, amivel mindenki jobban jár.

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.