A hegy ereje - és a szerelem

A lány felért a hegytetőre. Arca kipirult, mellkasa vadul zihált. Szomjas volt, de megint nem vitt magával vizet. A mögötte lévő bokrok zörögni kezdtek, majd előbukkant a hűséges kutyája.

Lógó nyelvvel, lihegve rogyott le a lány lábához. Sokáig ültek ott. A lány szerette ezt a hegyet. Valójában nem is hegy volt, csak egy domb, mégis belátta onnan az egész környéket. Csönd volt és nyugalom. Csak a távoli autópálya halk zaját vitte oda szél, mintha méhkas zümmögne egy elhagyott, öreg ház padlásán. Cigarettára gyújtott. Mélyet slukkolt, kissé hunyorított, megnyalta kiszáradt szája szélét, és hatalmas sóhajjal engedte ki a szürke füstöt.

Gondolkodni járt ide. Kiszellőztetni a fejét. Mást nem vitt magával, csak a kutyát és a cigarettát. Nem volt nagy túrázó, nem szerette annyira a természetjárást, csak ezt a hegyet. Az ő hegyét. Úgy érezte, hogy különleges ősi erőkkel tölti fel. Életének minden nagyobb fordulópontján oda vitte az útja.

Arra a napra gondolt minduntalan. Arra az érzésre. A szorító fájdalomra a mellkasában. Csontos, vékony kezét a szívére szorította. Nem érzett semmit. Már nem fájt. De mintha nem is dobogott volna. Megkövült. Megszakadt. Nem volt kimondottan romantikus lélek, és nem is hitt soha ezekben az elcsépelt klisékben. Mégis átélte. Pedig mindig azt gondolta, hogyha a szív megszakad, az csak költői túlzás lehet.

A fiú sosem szerette ezt a hegyet. Kinevette a lányt, amikor az erejéről beszélt neki. Talán nem is a srác elvesztése fájt neki igazán. És talán nem az a mondat, ami azóta is a fülében csengett: "Értsd meg, nem tehetek róla, szerelmes lettem..." Talán a saját magába vetett hite rendült meg mindörökre. Baljós, zord, fekete felhőként telepedett a vállára ez a hitevesztett érzés, és nem engedte szabadulni. Tudta, hogy örökké magával kell cipelnie.

Harminc éves volt. És újra a szüleinél lakott. Nyomorultul érezte magát az egyedüllét gondolatától. A hazaköltözésnél úgy érezte, hogy már soha nem lesz boldog. Feladta. Nem is küzdött tovább. Úgy érezte, hogy a magány lesz az örök társa. Újra cigarettára gyújtott. Keserűen fújta a füstöt, szemöldökét ráncolva a távolba bámult. És csak várt. Arra várt, hogy a hegy megválaszolja neki a szíve mélyén feltett kérdéseit.

...

Forrás: Shutterstock

A nő felért a hegytetőre. Hangosan fújtatott, alig kapott levegőt. Mélyen beszívta a tavaszi természet illatát. Megzörrentek mögötte a vékony kis ösvény körüli bokrok. Két kipirult arcú, csacsogó kislány bukkant elő. Szaladgálni kezdtek a sziklák között. A nő levette hátizsákját, és vízzel kínálta őket.

A bokrok újra megzörrentek, majd megjelent egy férfi, és szorosan átölelte a nőt, majd feltette a kérdést:

  • Mire gondolsz?
  • Arra, hogy jólesne egy cigaretta.
  • Hát ez nagyon romantikus.
  • Ismersz...
  • De komolyan. Mi jár a fejedben?
  • A hegy ereje. Te hiszel benne?
  • Igen. Attól a pillanattól kezdve, amikor először felhoztál ide.
  • És még a kutyámra. Hiányzik.
  • Szeretnéd, hogy legyen egy kutyánk?
  • Igen. Szeretném.

Sokáig álltak ott így. A nő lehunyta a szemét, és azt kívánta, bár örökké tartana ez a pillanat. A kislányok nevetgéltek, a madarak hangosan csiripeltek. A közeli földekről traktor zaja hallatszott, a falu templomtornya éppen delet kongatott. De a nő szinte minden zajt kizárt. Nem hallott mást, csak a férfi szívverését és a távoli autópálya zümmögő zaját. Halkan, mintha méhkas zümmögne egy elhagyott, öreg ház elárvult padlásán...

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezek is érdekelhetnek