Kéz a kézben az önbizalmammal...

Kedvesem! Szeretném, ha tudnád, hogy nagyon hiányzol. Emlékszem a közösen eltöltött perceinkre. Emlékszem az önfeledt mosolyodra, a nevetésedre...

Szerettem veled lenni, szerettelek boldognak látni. Sosem volt egyszerű a kapcsolatunk, ezt belátom. Sokat vártunk egymásra, és a románcunk is csak nagyon lassan, nehézkesen formálódott. De végül azért csak sikerült összejönni. Aztán, ahogy az lenni szokott, elindultál a nagybetűs Életbe.

Megismerkedtél egy fiúval, és éltétek a közös életeteket. Csupa olyan dolgot tettetek, amit akkor szokott az ember, ha családalapításra adja a fejét: munka, ház, autó... Mindeközben egyvalakiről megfeledkeztél: rólam. Vagy nem is elfelejtettél, inkább lemondtál rólam? Őszintén szólva, nem tudom...

Forrás: Shutterstock

Azt vettem észre, hogy először a napi találkozásainkból jutott kevesebb, aztán szép lassan már csak hetente, havonta láttuk egymást. Egy-egy baráti, családi összejövetelen még néha-néha összefutottunk, de végül ezek is elmaradoztak. Eltávolodtunk egymástól, az életed pedig egy projektté vált. Háztartás, pasi, kutya, macska, no meg a napi 10-12 óra munka - és a konditeremről se feledkezzünk meg.

Elhitetted magaddal, hogy neked mindig mindenben tökéletesnek, száz százalékosnak kell lenned. És nem voltál hajlandó ennél kevesebbel beérni, különben értéktelennek érezted volna magad. De a mindennapi hajtásban észre sem vetted a sikereidet, nálad ez volt az alap teljesítmény - mindenféle ünneplés vagy átélt büszkeség nélkül. Csak a hibákat jegyezted meg és a kudarcaidat. Majd jött az őrlődés, az önvád. A mosolyt felváltották a könnyek. A boldogságot a boldogtalanság. A magabiztosságodat pedig az állandó önmagadban való kételkedés.

Tudom, hogy azok közé tartozol, akik elsősorban önmagukban keresik a hibát, nem pedig a környezetükben. Én ezt elfogadom. De akkor kérlek, te is fogadd el azt, amit mások már tudnak:

  • Szép vagy! Az igazi szépséget magadban találod, nem a konditeremben vagy a divatos ruháidban.
  • Okos vagy! Az értelem nemcsak a szavaidból, de a tekintetedből is sugárzik.
  • A gondolkodás képessége pedig nem egyenesen arányos a diplomák számával.
  • Sikeres vagy! A munkahelyeden és a magánéletedben egyaránt.
  • Erős vagy! A könnyektől pedig senki nem lát gyengének... Aki ismer, az pontosan tudja, hogy amikor te könnyezel, ott már sokan levegőért kapkodnának...

Értsd meg végre, hogy az életet meg kell élni! Értékeld mindazt, amiért az évek alatt megküzdöttél, és amiket elértél! Még egyszer hangsúlyozom: nem más, csakis te érted el, egyedül! Légy büszke magadra, légy büszke a sikereidre!

Senki nem kövez meg, ha reggel 9-kor nem frissen sült kaláccsal várod a vendégeket a frissen takarított lakásban, miközben előző nap éjfélig dolgoztál... Ezt senki nem várhatja, és nem is várja el tőled. Ahogy azt sem, hogy minden nap reggel 8 és este 11 között dolgozz, és feladd az életed a munkádért. Nem éri meg! Tanuld már meg végre, hogy a boldog, kiegyensúlyozott élet rajtad múlik! A te döntésed!

És kérlek, félre ne érts! Nem azt mondom, hogy ne akarj több lenni, ne akarj álmodni és tenni az álmaidért! Csak azt akarom, hogy végre tisztában legyél az alapvető értékeiddel! Azokkal, amelyek ott vannak benned, és amiket időről időre nagyon könnyen elfelejtesz... És mert szeretném, ha újra boldog lennél, és mosolyognál.

Ölellek: az elveszett Önbizalmad

U.i.: Kérlek, keress meg újra!

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?