Az elkényeztetett gyerekből lesz a társfüggő felnőtt?

Élet... A világ legfontosabb szava. De mit takar ez a négybetűs szó? Ahhoz, hogy valaki igaziból ÉLJEN, nem elég csupán sodródnia az eseményekkel - és ezt érdemes minél hamarabb megtanítani a fiataloknak.

Ahogy kialakul egy gyermekben az éntudat, ahogy fokozatosan kezd kibontakozni a személyisége, úgy kell őt abba az irányba terelni, hogy tudatosan alakítsa az életét. Ám az is tény, hogy a jövőjét csak akkor tudja irányítani, ha egészséges önértékeléssel, önbizalommal bír - vagyis ezt is támogatni kell.

Ez egyszerűnek tűnik, mégis sok szülőnek okoz gondot - legtöbb esetben tudattalanul rombolják a gyermek magába vetett hitét. Nyilván te is belefutottál már ehhez hasonló kis párbeszédekbe gyerek és szülő között:

  • Anya, megkötöd a cipőfűzőm? Én nem tudom.
  • Persze, édesem! Anyuci mindig segít.
Forrás: Shutterstock

Ezzel nem is lenne gond, ha a beszélgetésben szereplő Pistike nem 10 éves lenne, ugyanis ennek ez lesz a folytatása:

  • Muter, kend má' meg, mer' mindig leesik a vaj!
  • Persze, édesem!

Csak Pistike közben 17 lett. Eközben apukától mindennap olyasmiket hall, hogy:

  • Úristen, még erre sem vagy képes?!
  • Jaj, hányszor mutattam már! Még mindig nem tudod egyedül?!
  • Ezt én már három évesen megcsináltam.

Vajon Pistike mit gondol magáról? Nyilván nem teng túl benne az önbizalom. És maximum annyi lesz az álma, hogy 18 éves korára le tudjon vágni egy szelet sajtot anélkül, hogy lazán lemetszené az ujjbegyét.

Az ehhez hasonlóan rosszul kezelt bizonytalanságnak komoly következményei lehetnek, amik az illető felnőttkorára is maradandóan kihatnak. Aki gyermekként nem tanul meg hinni magában, és nem mer álmodni - mert nem tudja, mire is lenne képes valójában -, az sosem lesz boldog. Ezért mindig másokban keresi majd az életéhez szükséges pozitív energia forrását.

Társfüggő lesz, féltékenykedni fog, vagy éppen csapong majd ide-oda a kapcsolataiban. Vagyis így vagy úgy, de szépen beteljesíti az előre vetített végzetes jóslatot: hogy neki még ez sem sikerül, hogy megint elbaltázta, hogy ő megint nem kellett senkinek, vagy épp megint kirúgták. És profi módon építi tovább az önmagáról - és önmagában - kialakított negatív képet.

Van, aki erre túl későn ébred rá. Végigdolgozik harminc évet egy gyűlölt munkahelyen, hiszen "úgysem kellek máshova". Vagy éppen beleragad olyan kapcsolatokba, amik nemhogy boldogságot nem hoznak, hanem még tovább rombolják az önbecsülését.

De mi lehet akkor a megoldás?

A válasz nyilván a gyermekkorban keresendő. Hiszen akkor még nem lázadsz a szülői segítség ellen, csak belesimulsz a komfortba, ahonnan később piszok nehéz lesz kilépni. Hiszen te ahhoz vagy szokva, hogy a szülők mindent megoldanak helyetted, a többit pedig azért nem tudod egyedül elrendezni, mert béna vagy hozzá...

Na, ebből az állapotból kell módszeresen kirugdosnod önmagadat! És ez csakis nagy-nagy akarattal és időráfordítással sikerülhet. De megéri, hiszen mások is csak akkor fognak hinni benned, ha te hiszel önmagadban. Ez közhelynek hangzik, de így van.

Merj lépni! Merj álmodni! Merj hinni abban, hogy ami másoknak sikerült, neked is fog!

Ha hagyod, hogy egy munkahely vagy egy kapcsolat az álmaid feladására kényszerítsen, akkor önmagadat is elveszíted. És innen felállni, újra összerakni a személyiséged sokkal nehezebb. Ne várd ezt meg! Sosem késő, csak egyre nehezebb...

 Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?