Életem egy nárcisztikus férj mellett

23 éves voltam, amikor először férjhez mentem. Nem volt szerencsém a fiúkkal. Remek érzékkel választottam ki minden társaságból a legnagyobb seggfejet.

Mindig a rosszfiúk tetszettek. Ő normálisnak tűnt. Szorgalmasan dolgozott, józan életet élt, voltak céljai, értelmes volt. Mivel ezen a téren nulla tapasztalatom volt, ezért elkönyveltem, hogy a jófiúk biztosan ilyenek. Kiszámíthatóak, kissé gépiesek, kizárólag misszionárius pózban szexelnek, fürdés, fogmosás, lámpaoltás után. Eleinte furcsamód tetszett az ismétlődő napirend. 

Forrás: Shutterstock

A nászéjszakán már gyanakodnom kellett volna. A szállodai szoba rózsaszirmokkal teleszórt ágyán az volt az első dolga, hogy kiterítette az ajándékba kapott borítékokat, kiborította a menyasszonytáncból befolyt pénzt, meglazította csokornyakkendőjét, és akkurátusan számolni kezdett. Egy kicsit elfogyott a levegőm. Elsőre azt hittem, hogy a pénzen fogunk szexelni. Bár az is fura lett volna, de mégis kevesebb ellenérzést keltett volna bennem. Majd amikor végzett a számolással, közölte, hogy éppen elég lesz az összeg a lakásfelújításra. Fontosak a prioritások...

Addigra már világossá vált számomra, hogy rendmániás, de mivel én szörnyen rendetlen vagyok, úgy gondoltam, hogy még jót is tesz nekem, majd mellette összekapom magam. Kényesen ügyelt a külsejére, egy kicsit talán mániákusan is. Az összes ruháját vasalta, még az alsóneműt is. Soha semmi nem lehetett szem előtt, mindennek megvolt a maga helye, ahova szépen el kellett tenni.

Lázasan próbáltam megfelelni neki, de nem ment. Csak akkor látszottunk normális párnak, amikor vendégek jöttek hozzánk. Csodálva nézték a gyönyörűen felújított, makulátlanul tiszta lakást - ő pedig végtelenül büszke volt.

Forrás: Shutterstock

Átkarolt, kedves volt, a hangja is egészen megváltozott olyankor. De ahogy a vendégek mögött becsukódott az ajtó, már sorolta is, hogy mit nem csináltam jól. És mindezt teljesen szenvtelenül, érzelemmentesen tette. Nem volt a hangjában harag, de szeretet sem. Akár egy robot. A munkahelyén borzasztóan népszerű volt, mindenki rajongott érte, ő pedig fürdött a sikerben. Épp ezért úgy gondoltam, hogy bennem van a hiba, amiért én nem olyannak látom őt, mint mások.

4 évig voltunk házasok. Mindennap elmondta, hogy milyen undorítóan kövér lettem, és milyen szerencsés vagyok, hogy neki így is kellek, mert más biztosan rám se bírna nézni. A közösen megtakarított pénzünket rendszeresen elköltötte. A saját ízlése szerint alakított mindent. Jobban kerestem nála, mégis ő kezelte a közös kasszát, meggyőzött róla, hogy ez minden rendes családban így működik.

Lassan, apránként árnyékká váltam mellette. Míg egy hajnalon felébredtem. Néztem, ahogy alszik. Hangosan horkolt, sípolva. Arra gondoltam, mi lenne, ha kimennék a fürdőszobába, megfognám a fogkeféjét, és beleszúrnám az orrába, egészen föl, az agyáig. Akkor nem sípolna többé.

A válás rettenetes volt. Kicsinyes lett, cinikus, eleinte szánalmas, de amikor mindent veszni látott, akkor kegyetlenül aljas. Mindaz, amit másnak láttam benne, amiről azt hittem, hogy ilyenek a jófiúk, az egy betegség tünete volt. Csak akkor még nem tudtam. A súlyosan mérgező, nárcisztikus személyiségű ember betegsége. A jóisten óvjon tőle mindenkit!

Figyelmeztetés!
A nárcisztikus jellemvonásokat nem szabad összekeverni a nárcisztikus személyiségzavarral, illetve a nárcisztikus viselkedészavarral. Az utóbbiak diganosztizálására kizárólag szakember képes!

Miklós Izabella

Forrás: SHE.HU
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk:

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?