Az igazi barát jóban-rosszban kitart melletted.

Drága barátnőmnek, aki túlélte... és mindazoknak, akik becsülik a kitartó győzni akarást, a sziklaszilárd lélekjelenlétet és az önzetlen barátságot.

Február van. Esett a hó. Mindig kérlek: öltözz melegebben, nem hiányzik egy megfázás. Nem hiszel az antibiotikumokban, csak végigszenvednéd a hetet. Jut eszembe, szuper a frizura, amit átküldtél, nagyon te vagy, tényleg! Megtanítasz majd olyan isteni finom darált húsos kaját készíteni, amit a múltkor ettünk?

Csend van. Egy pillanatra megállok, feléd fordulok. Te csak nézel rám a nagy "arany hagyma" színű szemeiddel, és mosolyogsz. Némán visszamosolygok. Ezekhez a pillanatokhoz nem kellenek szavak, mindketten érezzük egymás lelkét. Majd mindenféle előzmény nélkül az arcomba mondod, hogy szeretsz...

Forrás: Shutterstock

Május van. Két évvel ezelőtt. Mindjárt itt a szülinapod. Szokás szerint jóval előbbre állítok egy emlékeztetőt, nehogy kimenjen a fejemből. Mivel a harmadik x-et töltöd, meglepi tortával is készülök. Egy héttel előtte felhívsz, hogy lenne-e időm beszélgetni egy picit a napokban. Átjöttök. Csend van. Te csak nézel rám a szomorú "arany hagyma" színű szemeiddel. Szavak nélkül is értem: baj van.

Megvan a szövettan eredménye. Rosszindulatú. Próbálom álcázni kétségbeesésem, a szokásos közhelyeket mondom: minden rendben lesz, ne aggódj... De belül félek, rettegek...

Elmentetek. Aztán csend lesz. Te erőd híján nem hívsz... én nem merlek hívni - sem látni. Lelkem és tudatom legmélyebb zugaiba rejtettelek. Önző módon bűntudat nélkül élem az életem. Tudom, hogy beteg vagy, de nem vagyok képes kilépni a komfortzónámból. Csak hírből hallom, hogy tünetmentes vagy.

Múlt év novembere van. Az életem gyökerestől megváltozott. Felhívlak, és elmesélem. Rögtön sietsz hozzám, látni akarod, hogy milyen állapotban vagyok. Letolsz, hogy miért nem szóltam azonnal a történtekről, és azért, mert nem eszem rendesen.

Biztatsz, hogy nézzek előre, a jövő sok jót tartogat számomra. Megölelsz, letörlöd könnyeim, és mélyen belenézel a gyönyörű "arany hagyma" színű szemeiddel a szemembe. Az arcomba mondod, hogy erős vagyok, és te mindig itt leszel nekem. Minden hétvégén találkozunk. Beszélgetünk, zenét hallgatunk, táncolunk, sokat nevetünk... Gyógyítod a lelkem.

Forrás: Shutterstock

Néha, ha kérem, elmesélsz történeteket a "sötét korszakból". Hogyan élted meg a kezeléseket, amikor elégette a vénádat a folyadék, amikor a kenyérvágáshoz is gyenge voltál... Amikor le kellett tolni a hajad... Hogyan búcsúztál nőiességed szimbólumától, és hogyan néztél szembe új önmagaddal. A fizikai- és lelki megpróbáltatásokról. Arról, hogy sosem adtad fel, inkább tökélyre fejlesztetted az öniróniádat...

Csendben hallgatlak. A szívemet bűntudat és szomorúság marcangolja. A lelkemet büszkeség tölti el, hogy a barátomnak tudhatlak. Hol voltam én?! Melletted lett volna a helyem! Szégyellem magam. Önző voltam és kényelmes. De legfőképpen önző!

Nemcsak te, én is új esélyt kaptam a sorstól, hogy végre melletted legyek, és jó baráthoz méltón támogassalak, erőt adjak a céljaidhoz. Mert ezt érdemled! Példakép vagy számomra, mint ember, mint nő, mint barát. Te pedig csak legyintesz, hogy ne pörögjem túl...

... megállok egy pillanatra, rád nézek, és az arcodba mondom, hogy szeretlek.

Halász Éva

SHE

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?