Mi nem illünk össze, mégis együtt alkotunk egészet.

Tudod, mi nem illünk össze. Annyira mások, különbözőek vagyunk. Eltúlozva, nyálasan, úgy is fogalmazhatnék - amire csak hümmögnél egyet -, hogy te vagy a Föld, én az ég. Te a Hold, én a Nap. És amíg benned az értelem a hajtóerő, addig én szívvel élek. Látod, mennyire messze vagyunk egymástól?

Nemcsak különbözünk, mást is akarunk... Nekem férfi kell, neked nő, a szavak legteljesebb értelmében. Te olyan férfi vagy, aki büszkén vonul velem, a zsákmánnyal. Akit okosan, ésszel, sok év rutinjával ejtett el. Tudtad, hogy engem nem vadászhatsz le úgy, mint előttem azt a sok riadt vadat, akiknek kitépted a szívét - és így gyilkoltad le őket. És akik emiatt most az én bukásom várják...

Forrás: Shutterstock

Buták... Ők nem tudják a titkunk, hogy engem nem sebezhettél meg, mert az élet szenvedélyét nem általad élem át, hanem azzal születtem! Így olyan áldozat lettem, aki önszántából tette apró ujjait a kezedbe - amit te azóta sem engedsz el...

Láttam a szánakozó pillantásukat, amivel dacosan vizslattak engem. Láttam a szemükben a női részvétet, irigységgel fűszerezve, és a szégyenletes vágyat, hogy az én szívem is kitépd. Ha már mással megtetted, én se maradjak ki. Milyen gonosz tud lenni a női természet, ugye? Nem haragszom rájuk, számomra is egészen különleges és új dolog történt. De az a szelíd, mégis veszélyes természet, ami bennem él, elmondta: te meg én elérkeztünk eddigi életünk egyik legkeményebb kapcsolati leckéjéhez: hogy tanuljunk meg okosan szeretni.

Nem haragszom, hiszen nem tudják, hogy olyan nő vagyok, aki szeszélyes, mint az áprilisi szél, de stabil, mint egy sziklaszirt. Aki biztos pont tud lenni a bizonytalanságodban, mosoly a szomorúságodban. Nő, aki hallgatás a beszédedben, szó a csendedben. Akit, ha szeretsz és óvsz, önmagától dönt úgy, hogy beáll mögéd, de ha a szükség úgy hozza, egy pillanat alatt lép tovább gyávaság és félelem nélkül. Ha kell, erővel tépi ki kezedből a kezét, pillanatok alatt romba döntve mindent - mert nem fél az egyedülléttől. Hiszen az évek alatt, amíg egyedül volt, a magány félelmetes szörnyét egy csoda izgalmas és kalandos alakba öntötte.

Nem vagyok tökéletes, ahogy te sem vagy az, és együtt sem leszünk azok soha. Tudod, az ifjúság szenvedélye mindig kergeti az embert. Ész nélkül megyünk, hibátlan kapcsolatokról, nagy szerelmekéről, soha el nem múló tüzekről álmodozunk. De valamiért senki nem árulja el nekünk, hogy ezek csak délibábok. Mert bár létezik nagy, lángoló szerelem, az alapokat kemény munkával nekünk kell lefektetni hozzá.

Forrás: Shutterstock

El kell indulnod a szívem felé, hátrahagyva a merev értelmet. Érzésekkel ölelni, szavakkal simogatni, tettekkel bizalmat építeni. Nekem pedig el kell indulnom az értelmedhez, hogy az egyszerű mondataidból is értsem, hogy fontos vagyok. Meg kell tanulnom a te nyelveden beszélni, és meg kell tanulnod az én érzéseimmel létezni. Így kell találkoznunk félúton, így kell okosan szeretnünk egymást, hogy ha néha karcolunk is, de ne sebezzünk!

Mi nem illünk össze. Ahogy a Föld, az ég, a Nap és a Hold sem. Olyan messze vannak egymástól, mint mi, mégis a legtökéletesebb harmónia uralkodik köztük, hiszen együtt alkotnak egy világot. És ha ezek a világok néha össze is vesznek, ha az ég leszakad haraggal, villámokkal, tengernyi könnyel, akkor is csak együtt képesek megteremteni az egységet. Ahogy mi is...

SHE

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?