Az érzelmi vámpír, aki mindig másból táplálkozik

Használ, és kénye-kedve szerint ugráltat. De te miért hagyod ezt? Mert megmozdította a benned szunnyadó jótevőt, a nőt, az empatikus társat? Csak közben nem veszed észre, hogy szépen lassan kiszívja belőled az életenergiát - és aztán otthagy, kiszipolyozott lélekkel.

Mert az ilyen férfiban nincs erő ahhoz, hogy a problémák fölé helyezze önmagát. Képtelen a saját kezébe venni a sorsát, ezért mindig keresnie kell valakit, akire ráfonhatja a csápjait, akibe belecsimpaszkodhat. Törékeny lelke egy karóért könyörög - na, nem azért, hogy a szívébe szúrd, hanem, hogy legyen támasza. És ha elég ügyesen csinálja, akkor mindezt észre sem veszed. Csak azon kapod magad, hogy önjelölt segítőként támogatod és erősíted a megbicsaklott önbizalmát.  

Forrás: Shutterstock

Eltakarítod a sittet az összeomlott kis világából, és kitalicskázod a rossz érzéseket a lelkéből - ő pedig önelégülten figyeli a munkálkodásod. Ahogy erősíted, biztatod, és puszta kézzel törölgeted a krokodilkönnyeit. Puha szerelemmel simogatod, bebugyolálod a biztonságod takarójába, és mindennap elmondod, hogy te mindig ott leszel, rád mindig számíthat.

És mit kapsz ezért cserébe?

Némi figyelmet, és - látszólag - mindent, amire vágysz. És lassacskán elhiteti veled, hogy a kapcsolatotok igenis működőképes. Pedig erről szó nincs. Csupán keresi a réseket rajtad, amiken keresztül még jobban magához láncolhat, és a rabjává tehet. Előveszi a legsimulékonyabb modorát, de közben két marokkal fogja az érzelmeidet. Ezért a kettőtök meccséből nem kerülhetsz ki győztesen. És ha mégis megérzi - hiszen jó orra van hozzá -, hogy terjengeni kezd benned a kihasználtság bűze, akkor beveti a tuti módszerét: rászorulónak és elesettnek mutatja magát, hogy megessen rajta a szíved, és egy pillanatra se szabadulhass.

Nem egy egyszerű energiavámpírral van dolgod, hiszen ahhoz elég erős vagy, hogy egy ilyen baráton vagy ismerősön átlépj. Ő azonban az érzelmeiddel manipulál: úgy tesz, mintha közel engedne magához. Ezerszer meghallgatod, hogy milyen csúful bánik vele a világ, de arról elfelejtkezik, hogy egy-egy aprócska hibát talán ő is vétett... Vagy netán, aki megtaposta, az átlátott azon a bizonyos szitán, amit te még nem vettél észre. És amit talán nem is akarsz látni.

Hiszen olyan elesett, és oltalomra szoruló a lelke. És az sem tűnik fel, hogy nyomógombot szerelt rád, és akkor kapcsol be, amikor éppen szüksége van rád. Majd unottan a sarokba dob, mint egy karját vesztett játékbabát. Ha keresed, ő csak húzza az időt - és az idegeidet -, közben pedig elégedett, mert tudja, hogy majd' megveszel a szavaiért.

Forrás: Shutterstock

Hiszen - miután feltámasztottad poraiból -, szinte kicsattan az önbizalomtól. A lelke ép és egészséges, két lábon áll a földön mindattól, amit tőled elvett. Te pedig ott maradtál erőtlenül, kizsigerelve. Őt szétveti az energia, téged pedig a lelki éhhalál fenyeget. És ekkor felmerül benned a kérdés: "Ugyan mit vártam tőle? Ragaszkodást?"

Hogy majd rádöbben, mi mindent kapott tőled? És elgondolkodik azon, hogy talán megérdemelnél te is egy csipetnyi szeretetmorzsát, hogy ne éhezz, hogy képes legyél még létezni? Miután felélted a lelked legrejtettebb tartalékait, már nagyon várod, hogy ő is felemeljen téged, és a tenyerén hordozzon. Hogy partnerként kezeljen, ne pedig az alá-fölérendelt érzelmi viszonyban dagonyázzon...

Ne kergess ábrándokat! Nem lesz ilyen pillanat. Az ilyen szerelem nem szerelem. Sőt, még viszonynak is soványka. És ekkor jössz rá, hogy te magad is önző voltál: ószeresként gyűjtögetted össze a másik pecsétes, szutykos gesztusait, és önszántadból pakoltad fel őket az ütött-kopott kis vágykocsidra. Mert így elhitethetted magaddal, hogy te is értékes vagy, hiszen "szükség van rád".

De mit tehetsz, ha felismerted a szomorú valóságot? A választ a saját fegyvertáskádban leled. Kotorj az aljában, ahol még megtalálhatod a megmaradt büszkeséged. Töltsd csőre, és a tarkójára szorítva tessékeld ki az ajtón! Mindörökre.

SHE

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?