Anya-lánya háború: ki veszi fel az új felsőt?

A gyerek egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nő, mint a gomba. Ameddig még kicsi, addig a ruhavásárlás a szülő számára egy nagyszerű élmény. És mivel mi, nők, imádunk shoppingolni, ezért ez egy igencsak kellemes időtöltés.

A csemete jelenléte valójában csak a cipővásárláshoz szükséges, a többit nélküle is el tudjuk intézni. Hiszen tudjuk a ruhaméretét, megvannak a jól bevált üzletek, webshopok, ruhamárkák. És nagyjából tisztában vagyunk azzal is, hogy milyen fazont szeret, melyik szín áll jól neki. De a gyerek eközben egyre nagyobb lesz, és vele együtt az igények is változnak. Már nem minden tetszik neki, amit nélküle vásárolunk. Ezért lassacskán eljön az az idő, amikor jobban járunk, ha mindent együtt választunk ki. 

Forrás: Shutterstock

Nincs mese, ezentúl közösen kell feltölteni a ruhatárat. Ez sem rossz egyébként, remek alkalom egy kis minőségi időtöltésre, egy klassz anya-lánya programra. És mint tudjuk, ez rettentően fontos. Szóval, összekötve a kellemest a hasznossal, nyakunkba vehetjük a várost.

Ez elment vadászni

Közösen kiválasztjuk a nagy napot, amikor vadászatra indulunk. Megbeszéljük, hogy mire van szükség, hová menjünk, mi az, ami szóba jöhet, és mennyi az anyagi keret. Ügyesen irányítjuk a gyerek figyelmét, de nem mindig sikerül eltántorítani a telefontokoktól, a kozmetikumoktól és egyéb biszbaszoktól, amik az utunkat keresztezik. És a gyerkőc kérlelő pillantásainak hatására kicsit magunkba nézünk, majd rábólintunk néhány plusz darabra is. Hiszen mi sem mindig csak az adott zsákmánnyal térünk haza, egy-egy ölünkbe hulló apróvad még belefér.

Ez meglőtte

Megvannak a kiszemelt példányok, ráadásul egy üzletben több is - micsoda mázli! Ezt gyors ruhapróba, fizetés, majd boldogság követi. A küldetés teljesült, elejtettük a nagyvadat! De hopp, az a felső mennyire jó - végülis miért ne vehetnék magamnak is valamit, ha már itt vagyunk, nem igaz?!

Forrás: Shutterstock

Ez hazavitte

Kicsit lődörgünk a zsákmánnyal a kezünkben, közben kajálunk egy jót együtt, ezután pedig elindulunk haza. A vadászat sikeres volt: öröm, mosoly, konfetti. Hazafelé jókat traccsolunk, és jóllakottan, elégedetten zárjuk a napot.

Ez megsütötte

Otthon kipakolunk szépen mindent, leszedjük a ruhacímkéket, és mehet minden a mosásba - nincs több tennivaló. Ha holnapig megszárad, már fel is lehet venni. Az egyéb apróságok is a helyükre kerülnek, és gyermek boldogságától mi is meghatódunk.

És ez az iciri-piciri mind megette

Másnap reggel a gyerek elmélyülten válogat a ruhaszárítóról. Maga elé tesz egyet, megnézi a tükörben, visszaviszi, újat vesz le... - És akkor jön az az összetéveszthetetlen "kérős" hang, amit mi, anyák, nagyon is jól ismerünk. Csak akkor szólít meg ilyen hangsúllyal, amikor szeretne valamit: "Anyaaa... kölcsönadod az új felsődet, amit tegnap vettünk?" - És igen! A gyermek elindult a nővé válás útján. Aminek az az egyik aranyszabálya, hogy akármennyi ruhád is van a szekrényedben, a vadászat izgalma attól még csillapíthatatlan marad!

"Persze kicsim, vigyed!" - nézek rá párás szemmel, mint Karak Vukra, amikor felfalja előle az elejtett Tást, de a fejét azért meghagyja neki.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?